Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Jókai Anna: Szegény Sudár Anna (Erdélyi naplórészlet)

Ne rajtam könyörülj, hanem ezen az ártatlanon már tán negyednapja és a puffadás a hasa aljára is átterjedt Uram itt fekszem keresztalakban előtted a porban irgalmazz az én bű­nömet ne rajta torold meg ládd ajánlkozom, csigázz engem holtomig és hol­tomon túl — és ha úgy teszik, hát VEDD EL, TŐLEM VEDD EL, DE A VILÁGODBAN TARTSD MEG őt Uram csak most segíts! Minden porcikámmal a LECKÉDET ÉRTETTEM. URAM SOHA TÖBBÉ okt. 19. Áldott légy, áldott légy, áldott légy! Rohamosan lohad a dagadás! A láz is alábbhagyott, már csak hőemelkedés. Vittem neki szilvakompótot, jóízűen megette. Már szabad neki az ágyban felülni. KÖSZÖNÖM, köszönöm, köszönöm ,. . okt. 20. Ankuca azt mondja, nem is volt veszélyhelyzet. Csak mindnyájan eltúloz­tuk. A vétkemen ez nem változtat semmit. Kockára tettem az életét, ártal­mas gondolatokkal. Szinte teljesen jól van már, egy kicsit gyenge, de virgonc. Hét végére ki­engedik. A hősugárzót kölcsönadom, nyirkos, hideg az idő, a lakótelepen még nem fűtenek. Ma figyelmeztettem Kálmust a kórházban, ne ragadjunk a szék­hez, hagyjuk a lábadozó gyereket a szülőkre. Kálmus csodálkozott. Kálmus valójában nem érti, hogy én négy nap, négy éjszaka minden per­cében nemcsak a poklot, de aztán a purgatóriumot is megjártam. Kálmus azt mondja, Isten elég felnőtt ahhoz, hogy mérlegeljen: hogy a kínpadot is lássa, ahonnan a káromló szavak felhangzottak ... Kálmus szépen beszél. Isten nagy­vonalú. De én megmérettem és még kevésnek találtattam. Egy kritikus pon­ton. okt. 21. Sokat dolgoztam a kertben. Valamit majd a falakkal is kell kezdeni. Így nem mehetünk elibe a télnek. Kálmus gyomra könnyebbedéit. Próbáltam a telje­sen kiüresedett kamrát a legszükségesebbekkel feltölteni. Szereztem Ankucá- nak krumplit, ebben a helyzetben képtelenség, hogy még sorba is álljon. Balázzsal a kórházban egy fél órácskát trécseltünk. Azt mondja, túl so­kat aludt és buta álmai voltak. Például hogy ott van már Bukarestben és az utcák elkezdenek összeszűkülni. Ö ott áll középen és agyon akarják nyomni a hatalmas házak. Nyugtattam, ne gondoljon ilyesmire. Bukarest nagyon ér­dekes város. okt. 22. Ma nem mentem be a kórházba. Balázs — Kálmus szerint — már teljesen panaszmentes, leengedték, jól bebagyulálva a parkba, mert Ankuca behozta hozzá azt a három égetnivalóan eleven óvoda-pajtását látogatóba. Állítólag már verekedtek is! Ez igazán jó jel. Most már meg kell csináltatnom a szemüvegemet is. Alig látok. 292

Next

/
Thumbnails
Contents