Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Jókai Anna: Szegény Sudár Anna (Erdélyi naplórészlet)
itt helyben megszüntetik illetve csökkentett létszámmal egy adminisztratív igazgatóság marad, neki választást ajánlottak fel ami önmagában nagy szó ebben az országban: vagy a Koromgyár ami szintén legalább százhúsz kilométer, vagy Bukarestben a Festékgyár új létesítmény és végre a szakmájában gyakorlat... RÖHEJ SZÉGYEN SZÉGYEN és abból is elegük volt, hogy a blokkjukat elárasztották a gyülevész népek, telerondítják a liftet, értsd meg édesanyám, így kell lenni, majd jövünk hozzád nyaranta Balázs is szünidőre és akkor befutott a kertből Balázs egyenesen hozzám bújik az ölembe, a fejemet ahogy régen a két kezébe fogja, „tudod már mi újság mama, megyünk Bukarestbe, ahol nyáron voltunk, jaj de jó jaj de jó ..JAJ DE JÓ Az ölemből letettem remegtem Kálmus férjem rákiabált arra az önmagából kivetkezett fiára, hogy szabad ilyen hírrel ajtóstul a házba rontani, hát ha már esze nincs legalább lenne szíve, Kálmi felült a magas lóra, hogy ő már hónapok óta lesi az alkalmat de mindig feszült a légkör valamiért, az anyuka olyan mint a mimóza az ember fél vele bármi objektív tényt közölni... most legalább kibökte túl vagyunk rajta, anyukám TÜL VAGYUNK RAJTA, az egész nem olyan tragikus sőt a gyerek érdekében örülni kell a NAGYOBB LEHETŐSÉGNEK . .. Te ostoba, te elfajzott: ez a gyerek ott román iskolába kerül... még olvasni se tud magyarul... nemcsak én veszítem el, de ELVESZÍTJÜK te fafejű te RENEGÁT erre kapta a gyereket ahelyett hogy megérteném, a legsúlyosabb vádakkal illetem, a tendenciát úgysem lehet megállítani, ébredjek álmaimból elrohant Balázs KÖZÖMBÖS volt mintha végül is egyáltalán nem érdekelné semmi „Élet—virág—szerelem?” „Rendező csillag?!” Ez a „megyünk Bukarestbe, jaj—de—jó?” Ez a ___„Puiule?” Aki már ott fog járni iskolába? Akit én edd ig a szájamból versekkel itatgattam — fészket neki szálanként összehordott szavakból raktam és mindez teljesen hiába KAKUKKFIÓKÁT NEVELTEM Meg is mondta, ne nyúljatok hozzám, nem a tietek vagyok nem a TIED, ha volt fülem hallhattam, illúziókat kergettem, elvesztegettem több mint öt évet. Végeredményben még lehetne igenis biológiailag még lehetséges az utolsó percben egy saját gyereket szülni EGY SAJÁT GYEREKET akivel nem rendelkezik senki, még a magasságos Üristen sem Ilyen körülmények között BÁR INKÁBB SOHA MEG SEM SZÜLETETT VOLNA. Soha ne ismertem volna meg AKI VOLT azt a drága reményteli édeset, ha AKI LESZ, azt is végig kell néznem. Féleszű kótyagos asszony, mezítláb fújtad a sípot az égerfa alatt, add 290
