Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - BOHUMIL HRABAL 75 ÉVES - Berkes Tamás: Furcsa emberek metafizikája (A groteszk változatai Hrabal pályáján) (tanulmány)

talos világnak, és a normák alatt lappangó „második élet” természetes demokratiz­musát tükrözi. Talán Hrabal az egyetlen a hatvanas évek groteszk irányzatának szerzői közül, akire jobban illenek Bahtyin kategóriái a középkori népi groteszkről, mint a romantikus és a modem nyugati változatból általánosító Kiayser fogalom- rendszere.7 A cseh író világa korántsem elidegenedett világ, a szörnyűségek nem igazán félelmetesek, és a lappangó romlást spontán életkedv egyenlíti ki. Ebben az összefüggésben különösen fontos, hogy Hrabal a cseh köznyelv „népies” változatát használjia, hiszen az utcákon beszélt sajátos népnyelv — amely jócskán eltér az irodalmi normától — illeszkedik a világ nem-hivatalos szemléletéhez. De az is Bahtyin elméletére emlékeztet, hogy az infemális erők szabad garáz­dálkodása megnyitja az életnek azokat a metafizikus távlatait, melyeiknek érzékelé­sére csak a középkori karneváli groteszk volt képes. Alkalmasint úgy érzi az ember, mintha Hieronymus Bosch vásznai előtt állna: „És a konyha falai úgy csillogtak, mint egy barlang falai. Szomorú férfiak csókolgattak terhes nőket, a háttérben fehér ökrök viaskodtak egymással, az ágy fölött egy fiatal asszony térdelt, és pacalt mo­sott a patakban”. (Bambini di Praga 1947) A testiség földközeli ábrázolása karne­váli jellegű, mivel Hrabal nem szatírát ír, nem csupán a tagadó nevetést ismeri. A fekete humor dnasztikuma kiegészül egy megértő, esetemként meghatóan naiv „fehér humor”-ral. Az öröm és a mozgás átjárja még a legképtelenebb dolgokat is: az élet­erő önérték, általa minden értelimet nyer. Áthangolódás — avagy a múlt értékei A cseh író tündéri realizmusa szemlátomást módosult a hetvenes években. A szövegformálás nyugodtabbá, letiisztultabbá és egyszersmind líraibbá vált: az em­lékezés, az eltűnt idő keresése a korábbinál nagyobb hangsúlyt kap. A poétika vál­tozását — legalábbis kezdetben — tematikus elemek kényszerítették ki, mivel a múlt megidézése átszabta az elbeszélő és a történet viszonyát. Hrabal most nem egy­szerűen hallgatódzó krónikás, aki ellesett szövegekkel zsonglőrködik, hanem befelé figyelő filozófus, aki saját értékrendjének a gyökereit szemléli. Gyermekéveit „át­ámító” trilógiája, melyben a családi krónika eseményei feloldódnak egy Elba parti kisváros letűnt mesevilágában, igazából az egyszerű és becsületes élet csodálatos rendjéről szól. A szöveg hiimnikus áradású, de minden részletében" konkrét; egy valódi világ teljessége előtt tiszteleg, de nem andalít el a jó és a rossz tudását illetően. A hatvanas évek végén megkezdett „sörgyári” ciklus három kötetből áll: Sör­gyári capriccio (Postriziny, 1976), Díszgyász (Krasosmutnéní, 1979), A bohóc milliói (Harlekynovy milióny, 1981). A megadott évszámok ne tévesszenek meg senkit, mivel csak a hivatalos prágai kiadás évét jelzik — ezért talán nem tévedünk nagyit, ha a sorozat alapeszméjét és túlnyomó részének elkészültét a hatvanas és hetvenes évek fordulójára tesszük.8 Az azonban biztosnak látszik, hogy irodalmi értékét tekintve a ciklus első darabja a legjelentősebb, amelynek elhibázott magyar címe épp a jelentésvilág fedőlapját sikkasztja el. Van itt persze „kapriccsó”, szeszélyes zenei szerkesztés bőven, csakhogy az eredeti cím — Nyiratkozások — második jelentésén van a hangsúly. Hiszen a hősnő hajának a levágása ószláv avatási szertartásra utal — és a történet lényege épp a beavatás.9 A lehulló csodás hajkorona többszörös jel­ikép, melynek szintjei egymásba ágazva adnak ki egy szólamot: a szabadság veszé­lyes nagyszerűségének himnuszát. Azonban a hajvágás csupán a kisregény utolsó mozzanata, szimbolikus zárlata. A történet az ide vezető útról szól. A hősnő, a szerző édesanyja fiatal, boldog, élet­erős asszony. A természet gyermeke: önmagát tanítja, amint élvezi a szép és kelle­mes dolgokat. Igent mond az életre: „Mám rada” — szeretem, mondja a világnak. Játékos vadóc, akiben kemény erő és természetes vadság lakozik — felfedezi és ke­resi a veszélyt, küzd a saját különállásáért. Férje, a szerző apja megfontolt bürok­275

Next

/
Thumbnails
Contents