Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - BOHUMIL HRABAL 75 ÉVES - Grendel Lajos: A legnépszerűbb cseh író

radigmaváltás látványosabban és gyorsabban zajlott de, a magyar prózában évtizedekig tartott, de tartósabbnak és radikálisabbnak látszik. Amikor a hatvanas évek közepén Hriaba'l, Párái, Kandiéra, Skvorecky és Fuks prózája szinte egycsapásra megváltoztatta a cseh próza arculatát, a magyar irodalom hasonló törekvéseit (Máindy, Mészöly, Ottlik, Örkény és mások prózáját) nemcsak az Irodalompolitika fogadta fenntartásokkal (sőt nemegyszer elutasítással), hanem ennek a paradigmaváltásnak a befogadói (olvasói) bázisa is jóval kisebb volt, mint manapság. Sikeres-népszerű műveknek azok a regények számítottak, amelyek a politikai kiimondhatóság határait tágították, s amelyekről szólva Kulcsár Szabó Ernő A zavarbaejtő elbeszélés című tanulmányában így ír: .......azért nem beszélhetünk tényleges, tehát az esztét

ikum és a poétikai alakítás szintjén végbement fordulatról, mert az olvasónak nem kellett a mű jelentésintenoióival párhuzamosan új epikai formaintenoiókat is újraal- kotnia... Az epikai jelrendszer, amelynek az ellenállását feltétlenül le kellett győznie ahhoz, hogy megragadja az esztétikai jelentést — valójában még arra sem késztette, hogy birtokában legyen a magyar epikai hagyomány teljesebb színképének." Ezzel szemben Hrabalnak és nemzed éktársainak az újításai nemcsak mindenestül felforgatták a misztifikált realizmusról kialakított hivatalos képet, hanem úgy újították meg a cseh prózát, hogy egyben a kimondhatóság 'határait is messze kitágították, s poétikai újításaik erőteljesen kötődtek a korábbi cseh és osztrák modernizmus hagyományaihoz. Ez a folyamat a kortárs magyar prózában jóval lassabban ment végbe, kevésbé áttörésszerűen, ám, úgy látszik, iámnál szívósabban, következetesebben és végletesebben. Az új magyar próza stílusa artisztikusabb, mint Hra- baléké, nemegyszer barokkosán körmönfont, s befogadása elképzelhetetlen azoknak az irodalmi, filozófiai és művelődéstörténeti utalásoknak és vendégszövegeknek az interpretálása nélkül, amelyekben 'egyik-másik magyar epikai mű dúskál szinte. A mai magyar próza arisztokratizmusa és intellektualizmusa e próza értékedből mit sem von le, azonban a befogadás rádiuszát jelentős 'mértékben rövidíti.

Azt hiszem, Bohumil Hrabal magyarországi népszerűségének okait — a közös közép-európai benne-tét kifejeződésén 'túl — ebben az irányban is érdemes firtatni. A Film, a Bevezetés a szépirodalomba, vagy az Emlékiratok könyve felől nézve Hrabal „hagyományos” író, aki „olvasmányos” elbeszéléseket és kisregényeket ír. Az ő prózája sok mindent megőrzött a múlt századi és e századi realizmus nagy mestereinek eszközeiből 'és ábrázolásmódjából. És nemcsak a stílus eleganciáját, tár- gyiasságát és tömörségét. Típusok és karakterek tarka sokféleségét tudja megteremteni takarékos nyelvi eszközökkel, fanyarul humoros párbeszédekkel, a prágai argó diszkrét beemelésével a szövegbe. Történeteit — főleg novelláit — olykor mintha félkézzed vázolná föl, mintha nem is stilizálná, mintha csupán metszeteket vágna ki a valóságból, s 'mondanivalóját rábízná szereplői beszédmódjára, modorára, álmodozásaira. Prózája — jóllehet némelyik elbeszélésének említésre érdemes fabulája sincs — őrzi a múlt századi realista próza mozgalmasságát: vagyis történik benne valakivel válámi, noha ez a valami sok esetben csupán jelentéktelen-mulatságos banalitás, a valaki pedig csak egy szegény „ürge”. Írásai azonban nem a külső cselekménynek köszönhetően mozgalmasak. Olyasfajta 'belső mozgalmasság ez, amilyennel Mándy Iván novelláiban találkozunk. Miközben az új magyar próza — némi túlzással mondva — a kedélyeslkedő, a valóságot szimplifikáló anekdotikus hagyományok elleni küzdelmeit tekintette az egyik legfontosabb feladatának, Hrabal számos művének a magja csupán egy anekdota. Hrabal azonban másképpen bánik az anekdotával, mint a nagy magyar anekdotázók. A cseh prózában ugyanis korábban jelent meg a groteszk (gondoljunk itt nem is elsősorban Hrabal egyik mesterére, Hasekra, hanem Ladislav Klímára és másokra), míg a groteszk felfedezése újabbkor i fejleménye la magyar próza fejlődésének (Karinthy Frigyesnek milyen sokéig nincs folytatója irodalmunkban!). Hrabal a groteszket úgy tette alkalmassá az ún. kisamberi sors ábrázolására, hogy volt bátorsága a közelmúlt cseh történelmi tragédiáit is megfosztani attól a komor pátosztól, almely a mi történelemszemléletünket és történelmi tisztán'lásálunkat olykor zavarja. Az ő sokat méltatott humorában filo267