Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - BOHUMIL HRABAL 75 ÉVES - Nagy Gáspár: Barnásfekete történetek, ha például "áll a bál" az IBOLYA presszóban/tejbüfében
NAGY GÁSPÁR Barnásfekete történetek, ha például „áll a bál” az IBOLYA presszóban/tej- büfében „A kitűzött cél csökkenti a fáradtságot, de növeli az alkoholfogyasztást!” (Bohumil Hrabal) Vad, vaiószínűtlenül vad és barnásfekete történetek buggyannak majd elő ebből az éjszakai órán főzött kávéból. Ne igyam meg, ne zakatöltassam tovább az agyam ...! Ilyesmire akart H. úr rábeszélni ott, amikor már nem lehetett semmire se rábeszélni itt, ebben a világszögletben. A szögletet egy elfuserált konyhának neveztük, s most itt-honi kávéval gerjesztem a turbinákat. Ez még semmi. Nemújság. Az újság más. Egészen mélyen van — ott. H. úr, aki egyszerűen csak melegítőfelsős, meglehetősen magas egyén, valami szatyorfélóvel bejött, és áknélkodott az éjszaka közepén, hogy mégis ledöntöttem a barnás feketét. S ettől beindultak a turhinák. Egy ledöntéstől mindig beindulnak, kivált ha barnásfekete, mondtam elég nagyképűen. Nem csodálkozott. Állt és nézett. Magába szívta az egész teret, kiszivattyúzta a levegőt, hogy kénytelen voltam ablakot nyitni, mert azt gondoltam: megfulladunk mind a ketten, és rajtunk kívül megfullad mindenki, aki csak ide merészkedett. Levegő lett, beáradt az éj gazdagabb levegője. Ekkor éreztem meg azt, amit oly sokat szokott H. úr különféle alkalmi ismeretterjesztő órákon ismételgetni egy bizonyos Schopenhauertől, s kiváló bölcseleti tételnek nevezte, arról volt szó, hogy — ,,Minden szeretet részvét” — s ehhez iszonyúan szép történetek társultak. Most kell betenni az ablakot. Betettem. Az éjjel már az éj leple alatt bejött: a szeretet és a részvét. Itt vagyunk. Folytassuk a nappal egy jobb órájával, például ott, hogy.. . H. urat elhagyva, az E5VÖS Klub forgatagából átmentünk néhányan az IBOLYÁBA. Az IBOLYA, mint tudjuk, virág is, presszó is, sőt még újabban — öblös előterében —• tejbüfészerű képződmény is. Az egyik kenderszakállas barátom, míg szorgalmasan kortyolgatta a meleg sört, egyre csak hajtogatta, hogy létezik, egy Nőitejgyűjtő és -elosztó állomás. Látta a telefonkönyvben. Azonnyomban a telefonkönyvhöz rohantunk volna, de momentán ott nem lehetett rohanni. Sűrűn voltak a széklábak, vendéglábak és a kissé öregecske pineérnőlábak. Így hát csak kérdeztük: van^e számunkra való telefonkönyv? Volt. Belelapoztunk. És a szakállas barátunk megnyerte volna a fogadást, mert több ilyen női- tejbegyűjtő is létezik, van Budapesten. Ez jó vütaalapnak látszott, egy egész délután eltöltéséhez, de mégis inkább arra terelődött szó, hogy... És ékkor H. úr is utánunk szökött az IBOLY ÁB A. Ott állt tanácstalanul az ajtóban, mígnem integetésünkre felénk vette az irányt, kissé bukdácsolva, néhol óvatosan oldalazva közeledett asztalunkhoz. Két szék közé egy harmadik széket nyomorítottunk, s oda ülhetett. A sör már hidegebb lett a hűtő258
