Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Szabó G. Zoltán: Petőfi az egykorú horvátországi sajtóban (tanulmány)
Horváth főjegyző, Gyurikovics szűcs, Tóth Gáspár magyar szabó, Besze János országgyűlési követ, és németül Aul József varga, la „halott-bemondó”''2. A Jókai által említett neveik nagyobb része viszont megtalálható a július 1-re hirdetett népgyűlés aláírói között: Petőfi Sándor, Egiressy Gábor, Arany János és Fáncsy Lajos.53 Ezt a népgyűlést — Spira György (kutatásai alapján tudjuk — nem tartották meg.54 Erről Petőfi maga ír Aranynak55, melyet egy 1858-iban kelt megjegyzésében Arany meg is erősít.56 Jókai emlékezetében tehát valószínűleg összemosódott a június 30-i, valóban megtartott népgyűlés emléke a július 1-jére hirdetett népgyűlés plakátján, illetve sajtóközlésén feltüntetett nevekkel. Egyébként Jókai maga az 1899-ben' írt Utolsó találkozásom Petőfivel című írásának időpontját Buda visszavétele utáni napokra, tehát 1849. május 21-e utáni időre teszi,57 s ez, tekintve a fontos történelmi események jól tagoló és elhatároló szerepét, azt valószínűsíti, hogy a június végi népgyűlésen vagy a július elsejére meghirdetett népgyűlés előkészítő megbeszélésein nem találkoztak. Visszatérve a zágrábi lap hírére, tehát ebben az esetben is — Jókai emlékezetéhez hasonlóan — tévesen kapcsolták össze a lezajlott népgyűlés tényének és a tervezett népgyűlés szónokainak nevét, ráadásul rossz időpontot jelölve. Valószínűleg hallomásból vett információra épült, erre utal a „valamilyen” kitétel, továbbá a szónokok érvei is az egykorú napilapok cikkeinek argumentációira emlékeztetnek. Az utolsó hír, mely Petőfi nevét említi az egykorú horvátországi sajtóban, egy körözőlevél ismertetése, melyben a felsorolt nevek között szerepel a költőé is: Bangya Johann, gewiesener Riedakteur der Pressburger Zeitung, zuletzt Mitredakteur des „Ungar”, Murgu Eftimius ung. Landtagsdep., Peitőfy [sic!] Alexander — Dichter, Zerffy Gustav Zeutungsredakteur und später Adjutant beim Generalen Schweidel. [stb.]58 Az egykorú horvát „Petőfi-recepció’ ’íve tehát a Nemzeti dalról szóló tudósítástól a körözőlevélig terjed. Szükséges volt e lapok anyagából kissé bővebben idézni nemcsak azért, hogy valamiképp érzékelhető legyen az a szövegkörnyezet, melyben a Petőfire vonatkozó közlések találhatók, hanem e források nehezen hozzáférhető, noha meglehetősen informatív jellege miatt is. JEGYZETEK 1. Szegedy Rezső: Az illírizmus és Gáj Lajos levelezése. = Századok. 1912. 2. Wer da unser Streben und unsere Tendenz richtig begreifen und würdigen will, der vergleiche den im Slawenthum auf dem literarischen Felde vor sich gehenden geistigen Entwicklungsprozess mit dem menschlichen Organismus. Was nun in dem letztem die Seele, das ist im vielgliederten Slawenthum der slawische Geist, der als belebende Seele alle Glieder des Slawenthums durchdringt. (Agr. Pol. Ztg. 1847. Nr 1.5. S. 57.) Glaube man ja nicht, die Slawen wären in userer Welt Eindringliche, Paria’s und alles historiches Lebens baar; nein, unser Geist wirkt, wenn auch unbewusst und unerkannt ohne Unterlass in der Geschichte der Völker, und bildete stets ein integrierendes Element von Europa. (Agr. Pol. Ztg. 1847. Nr. 18. S. 70.) 3. Kiss József: A Nemezti dal egykorú fordítói és fordításai. In: Petőfi és kora. Bp., 1970. 411—483. 1 4. To su mi pripov$dali, da je u jutro sva mladez bila u tipografii Hekenasta. te su ga prisilili, da je to tiskao, uz to podelji- vale su se slobodne pesme u istini mah tiskane a saSinjene po Petöfiu. Kao Sto je nekoliko ovakovih pésamah tiskano bilo, donélo se je k Pilvaksu i podélji- valo uz to i u nemackom jeziku svakomu te tako i meni do rukuh dodje. (N. N. 1848. Br. 24. str. 97.) 5. Magyarul: Nemzeti Újság. 1848. márc. 31, melléklet, továbbá a Pesti Hírlap 1848. ápr. 2. 286. 1. újabban: Spira Gy.: A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán. Bp., 1980. 147—149. 1. 6. Hier ist ein grosser Tag vergangen, eine grosse That vollbracht worden, ohne dass nur eine Fensterscheibe zerbrochen worden wäre. Eine Revolution! ohne dass ein Tropfen Bult geflossen wäre. (Agr. Pol. Ztg. 1848. Nr. 30. S. 151.) 7. Danas posle podneva bila je velebrojna skupstina pred muzeom. Petöfy (!), vat- reni pesnik, procita proklamaciu, u kojoj sevveli, da je vlada narod prevarila, docim se uzteze potvérditi ministerium, kojega ia kraljevim podpisom obrekla bila; da je najvojvoda namestnik opet u Becu, da izradi, sto narod zeli, te da je obecao sjajnom recju: odreci se casti svoje, ako mu narnera za rukom nepodje. „Bratjo gradjani” veli se dalje ,,mi smo slobodni, svi jednaci, neima plemstva, neima pod- loznika. nas véra nit jezik nedeli viSe, 217
