Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Vlagyimir Tyendrjakov: A kommunizmus boldog szigetén (Földeák Iván fordításai)
tóttá. Egyik kezével Aligert támogatta, a másikkal a gombát vitte... Minek ez a gomba? Vajon nem álcázott bomba?... Az atlaszok a kijáratig kísérték őket. Az eső elállt, kisütött a nap. Néhány nap múlva iMoszkvaszerte elterjedt a hír, hogy Nyifcita Szergejevics viselkedését a fogadáson ... még a hozzá legközelebb állók is elítélik. Igen, a múltkori találkozó még mindenki emlékezetében elevenen élt. Mindenki forró érdeklődéssel várta Hruscsov jelentkezését: hogyan fog viselkedni? nem tör ki ismét dührohamban? Vagy a megbánás tmás irányiba löíki — a teljes megbocsátás és szeretet felé? Istenem; kifürkészhetetlenek útjaid! Hruscsovnál bármire számíthatsz ... 5. Winston Churchill állítólag nem sokkal halála előtt, amikor tudomást szerzett Hruscsov bukásáról, alighanem élete utolsó szellemes mondásával ajándékozta meg a világot: „Ez az ember mindig megkísérelte kétszerire átugrani a szakadékot”. Marx a forradalmi ugrásokat elméletének alapjául tette, s mi azokat a gyakorlatban alkalmaztuk. Hruscsov egész leikével azon volt, hogy merészen átugorja a létező szocializmus és a mesés kommunizmus közötti szakadékot. Egy! — utolérni a jóllakott Amerikát a hús- és tejtermelésben. Kettő! — messze elhagyni Amerikát a szánalmas jelenben s átjutni a mesék világába! Utasításba adta: vágd le az állatokat, hogy több legyen a hús! Csupán azt hagyták számításon kívül, hogy a vágómarhát előbb fel kell nevelni. A hatalmas ország ugrásra készült, ám a szakadékot nem ugorta át — belezuhant. Zavarba jött? Nem, Isten ments! Ismét próbálunk átugrani a bőség birodalmába — a támaszunk ezúttal a kukorica ... Elmesélték: a murmanszki területen — területe alig kisebb mint Angliáé és nagyobb Bulgáriánál — a széltől védett ritkás völgyekben, a napfényes hegyoldalakon, alig ötezer hektáron hideget bíró burgonya és káposztafajokat ültettek. Hruscsov itt is azt követelte, hogy ötszáz hektárt jelöljenek ki a kukorica számára! — De hiszen úgysem inő belőle semmi, Nyilklita Szergejevics — merészeltek egyesek ellentmondani neki. — S mi van, ha mégis kinő? Mekkora politikai visszhangja lesz! És mi van, -ha... Az ugrásra készülő ember számítása, aki szentül hiszi, hogy még a szakadékban is talál támaszt. Egy állam vezetőjét gyakran átlagos gondolkodás jellemzi. A nagy gondolatok, az éleslátású felfedezések soha nem születnek egyszerre milliók fejében, a szellem a természetben sohasem villan fel tömegesen. A nagy gondolatok és felfedezések azoknál jelentkeznek, akik képesek a többieknél jóval mélyebben gondolkodni; az értelem és előrelátás egyfajta bajnokainál. S időre van szükség, nem kevésre, hogy az átlagosan gondolkodó tömegek megértsék és befogadják azt, amit az emberi gondolkodás bajnokai elértek. Több mint két évszázad telt el, amíg Kopernikusz tanításai általánosan elfogadottakká váltak. Ám egy államférfi, egy politikus aki éppenhogy a mindennapok kérdéseivel foglalkozik, olyan feladatokkal kerül szembe, melyek rendszerint azonnali megoldást követelnek. Nem várhat évszázadokat, de még évtizedeket sem, hogy megértsék. Ezért egy vezető politikus kénytelen általánosan elismert sablonokhoz folyamodni, elemi fogalmakhoz, hogy szellemileg megfeleljen az emberi társadalom hétköznapi átlagának. S bármennyire ,is szomorú ez, de az ész és az előrelátás a magas politikai személyiségek között, azok között, akik az embereket irányítják, életüket befolyásolják — inkább kivétel, mintsem általános jelenség. Napóleont például aligha nevezheted ostobának, mégis mily terméketlen volt szelleme! Semmi olyasmit nem hozott létre, ami az emberiség hasznát szolgálta volna. A terméketlen és eredménytelen szellemnek ugyan mi a haszna, — semmi előnye nincs az ostobasággal szemben. Abraham Lincoln és John Kennedy, mielőtt kiemelkedtek volna józan gondol1Ó
