Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - Szabó G. Zoltán: Petőfi az egykorú horvátországi sajtóban (tanulmány)

„Aki törekvéseinket és tendenciáinkat helyesen akarja felfogná és méltatná, az hasonlítsa össze a szlávság köreiben az irodalom terén lezajló szellemi fejlődésfolyamatot az emberi szervezettel. Ami az utóbbiban a lélek, az a széttagolt szlávságban ia szláv szellem, amely mint éltető lélek a szlávság minden tagját áthatja. (...)

Ne higgye az ember, hogy a szlávok a mi világunkban betolakodottak, páriák, és minden történeti életet nélkülöznek; nem, a mi szellemünk hat, ha öntudatlanul és fel nem ismertein is, folyamatosán a népek történetébein, és Európa állandó integrált elemét képezte.”2 A hírek, tudósítások, különösen az országgyűlésről adott tájékoztatás nagyjából azonos vagy hasonló volt a magyar lapokéval. A pesti március 15-i eseményekről és közvetlen következményeiről elég pontosan és több-kevesebb részletességgel tájékoztatnak. A Narodne novine tudósítójának írását a márc. 22-i szám hozza, ismerteti a 12 pontot, majd — először a horvátországi sajtóban — megemlíti Petőfi nevét:

„Azt mesélték nekem, hogy reggel minden fiatal Hedkemast nyomdájánál volt, kényszerítették, hogy kinyomtassa (t. i. ia 12. pontot), aztán osztogatták a szabadság-dalt, melyet ugyanakkor nyomtattak és Petőfi alkotott. Miután néhány ilyen dalt nyomattak, a Pilvaxba vitték és osztogatták, német fordításban'* is egyúttal, mindenkinek a kezébe került, így nekem is.”4 A tudósító — talán a félreértés elkerülése miatt vagy esetleg a lap olvasóinak politikai érzékenységére való tekintettel a Nemzeti dal címét — a lényeget tekintve nem is annyira hűtlenül — Szabadság-diainak fordította. Egyébként a szabad sajtó jelzése is ezen a számon olvasható először. Staimpa je slabodna, továbbá ez a szám közli a 30 pontos hoirvát követelést is.5 Érdekes, hogy az Agramer Zeitung a márc. 23-i számban csak arról hoz egy rövid hírt, hogy mit várnak a felelős magyar minisztériumtól a magyarok, majd csak a márc. 25-i számban emlékeznek meg a pesti márc. 15-ről szép szavakkal:

„Itt egy nagy nap múlt el, egy nagy tettet vitték végbe anélkül, hogy egy kirakatüveg betört volna. Egy forradalom! anélkül, hogy egy vércsepp hullott volna.”0

Még érdekesebb a Narodne novine Pestről, márc. 30-ról vett tudósítása Petőfi szerepéről, ugyanis az egykorú magyar sajtó a Hetilap kivételével erről kevesebbet, tényeket vagy általánosságokat, és a Petőfi-irodalom Ferenczi Zoltán biográfiájának adatközlésén kívül nem sokat ír. A tudósítást az ápr. 6-i számban hozták:

„Ma délután népes gyűlés volt a múzeum előtt. Petőfi, a tüzes költő prokla- mációt olvasott fel, amelyben arról van szó, hogy a korlmóny becsapta a népet, ugyanis vonakodik jóváhagyni a minisztériumot, amelyet királyi aláírással megígért; hogy a helytartó (a nádor) főherceg ismét Bécsben van, hogy kidolgozza, amit a nép kíván, és fenséges szavával megígérte, hogy lemond a tisztségéről, ha szándéka inem sikerül. „Polgártársak” folytatódik tovább, „mi szabadak vagyunk, mind egyenlők, nincs nemesség, nincs jobbágy, minket sem hit, sem a nyelv többé nem választ el, legyünk tehát egyetértők, legyőzhetet- lenek. Minden pillanatban várjuk, hogy megérkezzenek pozsonyi testvéreink, hogy elhozzák nekünk a legfrissebb híreket, amelyektől a mi szabadságunk függ. Legyünk készek mindenre.”?

Március 30-án Pesten is ismeretessé vált az a két (márc. 28-án kiadott) a magyar kormánnyal és a jobbágyfelszabadítással foglalkozó királyi leirat, melyben a márc. 17-én kelt királyi jóváhagyást megmásítani, a forradalom legfőbb vívmányait visz- szavonni igyekeztek.8 A hír nem érkezett teljesen váratlanul, hiszen márc. 27-én, hétfőn a közbátorsági választmány népgyűlést tartott a múzeum előtt, a Szabadság téren a veszély nagyságára hívta fel a tömeg figyelmét, és — mint a Pesti Divatlap írja — „Vasvári, Petőfi és Bulyovszky nyomós, hathatós érveléssel szólíták fel a népet fegyverkezésre.”9

Másnap a választmány határozott hangú proklamációt szerkesztett, melyben fe„

212