Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Csengey Dénes: Találkozás az angyallal (regényrészlet)
a levegőben. Üvöltöttem a sötét mezőn önfeledten, egész testemmel, és vártam, remegve vártam a támadást. Éreztem, hogy ez az én éjszakám. Erős Vagyok, szabad vagyok és mindent lehet. De hangomra nem felelt hang, és körben ném mozdult semmi. Vártam, hallgatóztam, csend, semmi, csend, összegomboltam mellemen a bő, lötyögő zubbonyt, azután halkan, rogyasztott térdű osonó léptekkel elindultam a kertek alatt a Nagyerdő felé. Terv nem dolgozott bennem. Talán még gyűlölet sem. Talán még dac sem. Talán még bosszúvágy sem. Csak valami ismeretlen, mégis első érintése pillanatától otthonosan fogadott szenvedély. H'a akkor egy égő ház esett volna az utamba, bizonyára gondolkodás nélkül menteni kezdem a lakókat. Ha rossz arcú ember, akkor megölöm. Ha kóbor kutya, magamhoz szelídítem. Ha pedig egy illatos szénaboglya, alighanem elfészikélődom és boldogan elalszom benne. Nem készültem sehova, csak lopakodtam, cserkésztem a sötétben, a kalandban, amelynek oly bőségesen megadtam az árát, és ha akadálytalanul haladhattam volna így, míg csak el nem fogy egészen az erőm, talán jóllakott volna saját magával ez a váratlanul elhatalmasodó szenvedély. Talán magától kitudódott volna másnap reggelre, hogy mindez csak tévelygés és gyermekjáték. De amint átvágtam éppen a Nagyerdő egy széles sétányán, rám villant vakítóan, fenyegetően egy beforduló rendőrautó reflektora, és attól a pillanattól fogva ez a lehetőség már nem létezett. Meglódultam, hogy eltűnjek a sűrűben, de mielőtt még elértem volna a nyiladék szélét, hirtelen megtorpantam. Ugyan miért menekülök, miért szakítom meg éjszakai sétámat, ilevegőző egyetemi tanársegéd? Nem kedvelem az igazoltató rendőröket, de azért éppenséggel szembenézhetek velük. Miért ne? Éreztem ugyan, hogy köztem meg a lassían közeledő autó között valami rossz feszültség csomósodik, mégis elindultam nyugodtan, sétálva szemközt a reflektorral. Viszont amint lassúbb, teli talpú lépésre váltottam, azonnal megéreztem fölfelé áradni bennem a föld hidegét. De hiszen én mezítláb vágyók! iFéllábszárig érő bő, rongyos nadrágban vagyok, egy koszlott csendőregyenruha bűzlő zubbonyát viselem. Zsebeimben mindössze néhány rozsdás, görbe szög és lismenatlan rendeltetésű kulcsok. Dehogy vagyok én sétáját végző egyetemi tanársegéd! Az nagyon régen volt. Egy összevert, rongyos csavargó sétál itt egykedvűen a vakító fényű lámpák, kézügybe helyezett gumibotok felé. Egy ugrabugra, kapkodó alak. Gyors félfordulattal beváltottam az erdőbe, hallottam, hogy az autó fékez és ajtói kattanva kivágódnak, arcom elé emeltem két kezemet és nekirontottam a bokrok sűrűjének. A rendőrök kiabáltak, de egy szavukat sem értettem. Pár száz lépés után meglassúdtam, megfékeztem kapkodó lélegzetemet, ismét cserkésző osonásba csendesültem. Pontosan érzékeltem a mögöttem kacskaringózó csörtető lépteket, és nyugodtan, türelmetlenség nélkül, módszeresen távolodtam tőlük. Éreztem, hogy behozhatatlan előnyben vagyok, nem is menekülök, inkább csak mulatok, évődöm. Átmásztam egy miágas, fönt hegyes nyársakban végződő vaskerítésen, és a túloldalán némán meglapultam. Üldözőim messze mögöttem járták az erdőt, tanácstalanul, szinte egyhelyben zörgették az avart, tudtam, hogy ha minős velük kutya, nem bukkannak a nyomomra. Szinte sajnáltam, hogy ilyen hamar leráztam őket, izgalomtól remegő testemben további lódulások, földre vetődések, nesztelen, könnyű futamodások, veszélyes ugrások készülődtek. Hallgatóztam és szimatoltam. Arcomhoz hűvösen, üresen érkezett az erdő éjszakai lehelete, de a tarkómmal langyosabb, sűrűbb áramokat éreztem meg, és amint kissé oldalt fardítottama fejemet, gyengén, a friss széllel szűrten, ám mégis világosan és határozottan megszimatoltam egy csípős és fojtó, összetéveszthetetlen szagot. S abból már tudtam, hogy az állatkertben vagyok, a ragadozókjetrecek közelében. Megfordultam, átkúsztam a kerítés mentén végigfutó bokorsövényen, újból meglapultam és körülnéztem. A telihold fehér fényében lebegni látszottak a kert rácsépítményei, s a levegő szuszogásoktól, felcsapó hortoantásokitól, patadobbanástól 204
