Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - Kiss Benedek: Széchenyi imája a "végezzenek velük mielőbb!" előérzetében (1844), Sötétlik Világos; avagy a költő lázálma a kukoricásban, Csukom a szememet, Gyümölcseltevés télire (versek)

Lehetne április — gumibot akkor is.

Május vagy december — mi ember az ember?

Október is jövend: kettő is. Egyike öli a másikat —

Iga már nem Ige.

Március tizenöt — ezer a gumibot.

Nyögnek a temetők — mélyükben hánytorog hány csenevész kölyök!

Március tizenöt — zászlódísz a város. Világlik a sötét.

Sötétlik Világos.

Csukom a szememet

Nyitom az ablakot, csukom az ablakot, nyitva bár, csukva bár: ülök és hallgatok.

Képzelek jó hazát, megtartó holnapot, de szemem ha nyitom: rettegek, borzadok.

így futnak a napok, hagynak itt hónapok. Mit sem ér, mit teszek, s az sem, mit gondolok.

Csukom a szememet, gondolok csillagot.

Ha csukom:

borzadok,

ha nyitom:

rettegek!