Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Bilecz Endre: Bibó István és a népi mozgalom politikai hagyományai (tanulmány)
zata lentről fölfelé egy piramisszerű építményben mindenütt elevenen működő tényezővé kell legyen ahhoz, hogy a dolgozónak a munkájáért való felelősség- vállalása újból létrejöhessen . .(BIVT III. 76.) A gazdasági tevékenység ilyen megszervezése a mammuttulajdon, a funkedótlan hatalmi helyzet, a gazdasági privilégiumok fenntartását sem igényli. A piaci gazdálkodás és a kollektív tulajdonformák összhangba hozása is elkerülhetetlen. Bibó távlatos megoldásnak tartja a piaci alapintézmények (a részvénytársaságok) más szervezeti formák irányába történő fejlesztését, a részvénytársaságokon belüli mostani hamis pozíciók megfordítását. A részvényes legyen javaslata szerint ezután a hitelező s kapjon tőkéjéért kamatot — a dolgozó pedig váljon tulajdonossá, aki viseli a kookázatot és cserébe élvezi a nyereséget. (BIVT III. 86—87.) . A nyolcvanas évtized hazai válságfolyamatában tapasztalhatjuk, hogy a demokrácia és a szocializmus egymást feltételező értékének gyakorlati ellentétbe kerülését Magyarországon mindeddig nem sikerült felszámolni. A magyar társadalom elhúzódó tartós válsága, nemzeti sorskérdéseinek megoldatlansága is a fenti alapvető ellentmondásból fakad. Ilyen helyzetben különösen aktuális a bibói demokráciafogalom felidézése és értelmezése. Demokrácián Bibó István nyomán az európai társadalomfejlődés évezredeiben kialakult szabadságjogok összefüggő rendszerét értjük. „Ennek döntő elemei a hatalmak elválasztása, az általános választás útján létrejövő parlament, a parlamentnek felelős, vagy valamilyen módon a nép által kiküldött és visszahívható, független bíráskodás, amelynek a hatásköre valamilyen formában kiterjed magára annak a hatalomnak az aktusaira is, a mindeme intézmények ellenőrzését lehetővé tevő szabad sajtó, gondolat-, gyülekezési és egyéb szabadságok, kiterjedt helyi ön- kormányzat, amelyek mind egymással összefüggő, egymást láncszerűen kölcsönösen tartó rendszert alkotnak, amiből egyetlenegy elemet nem lehet úgy kiemelni, hogy azzal az egész láncolat és az egész rendszer kárt ne szenvedjen.” (BIVT III. 62—63.) A demokrácia Bábónál sem általános politikai csodaszer, nem is a közvetlen népuralom megvalósulása, a közhatalom ellenőrzését, társadalmi felügyeletét viszont garantáló társadalomszervezési és kormányzási forma. A magyar társadalom gazdasági állapota, kulturális színvonala már régóta igényli a demokráciát. Politikai berendezkedésünk gyökeres demokratizálása, a szabadságjogok biztosítása révén történő hatalmi monopólium-felszámolás teremtheti meg a demokrácia és a szocializmus összhangját, alakíthatja ki az egész nemzet, az egész társadalom közösen vállalható jövőképét. A mai népi- nemzeti gondolkodásmód számára is aktuális Bibó politikai demokrácia-felfogása, ezért nem véletlen, hogy elgondolásai, javaslatai például a Magyar Demokrata Fórum állásfoglalásaiban is megfogalmazódnak. A nemzeti mozgalom politikai koncepciójának gerince lehet a bibói demokráciaértelmezés. Bibó számára történelmi távlatban a demokrácia, a demokratizálódási folyamat jelenti a hatalom moralizálását, „ . . . az alapvető szabadságprogramnak a komolyanvételét és egy olyan társadalom felé való haladás komoly intézményes megindítását, amelyikben az uralom fogalmát felváltja a kölcsönös szolgálatok fogalma, és így indul el a társadalom egy bizonyos értelemben anarchia felé, ahol uralom nincs. Ez nem jelenti azt, hogy igazgatási apparátus nincs ... és valamiféle erőszakszervek is nagyon sokáig megmaradnak, azonban az erőszakszervek megszűnnek a társadalom alapintézményei lenni.” (BIVT III. 94—95.) A mai demokrácia tartalma szintén Bibó gondolatát idézve jellemezhető: „A modem demokrácia erkölcsi követelménye az egyenlő emberi méltóság, ez azt jelenti, hogy a szabadságprogram jegyében minden embernek 183
