Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Bilecz Endre: Bibó István és a népi mozgalom politikai hagyományai (tanulmány)
részvételével képzeli el. Kettőjük ekkori koncepciójában közös a demokratikus polgárosodás nemzeti programmá emelése, a népi mozgalom felfogásának össz- nemzetivé tágítása. A demokratikus polgárosodás gazdasági koncepciói fokozatosan alakulnak ki a negyvenes években, aztán 1947—1948-ban a politikai polarizáció következtében élesen összeütköznek s elválnak egymástól az álláspontok. Erdei ekkortól a kommunista tsz-szervezési programot támogatja, míg Bi- bó, Veres Péter és a többiek kitartanak a korábban kidolgozott népi program (a „paraszti jövendő”) mellett. A demokratikus társadalmi formáknak megfelelő többszektorú gazdaság vegyes tulajdonosi formákkal, az önkéntes szövetkezeti társulások támogatása, a kevésbé centralizált gazdaságirányítási rendszer, a társadalmilag is ellenőrizhető gazdaságpolitika s a parasztság önálló gazdasági érdekképviselete ennek a népi gazdasági koncepciónak a leglényegesebb elemei. 3. A demokratikus társadalom s a demokratikus hatalom népi elgondolását a negyvenes években elsősorban Bibó István dolgozza ki. Bibó 1942—1943-ban elemzi először részletesen a „kelet-európai” társadalmiak, a német, a lengyel, a cseh és a magyar társadalmi-állami közösségek hisztériáit, történelmi zsákutcáit. A népi felfogást elhatárolja az antidemokratikus nacionalizmustól, s vázolja a demokratikus nemzeti fejlődés háború utáni feltételeit. Bibó hasonló álláspontot fejt ki 1945—1948-ban is, majd ugyanígy folytatja 1956-ban a „korlátozott szuverenitás” elvének újabb megfogalmazásával. A külpolitikai realitások figyelembe vétele nála a demokratikus politikai hatalom kompromisszumos működését is jelenti Magyarországon. Ennek fontos feltétele 1945-től a demokratikus kormánykoalíció sajátos formája, a „megszorított többpártrendszer” megtartásának garantálása. Felfogását 1956-ban is újraértelmezi: az alkotmá- nyozó gyűlés garantálja előzetesen a szocialista társadalmi alapviszonyokat, valamint az ezeket elfogadó politikai pártok elsőbbségét, és csak ezután rendezzenek pluralisztikus parlamenti választásokat. 4. A demokratikus társadalmi önkormányzatok rendszerének megteremtése, a magyar társadalom önkormányzati alapú önszerveződése a népi mozgalom legfontosabb újszerű társadalmi és politikai javaslata. Erdei Ferenc már 1939— 1940-ben elemzi a magyar agrárváros (tanyásváros) sajátos történelmi fejlődését, és javaslatot tesz egy agrárurbanizációs településszerkezeti s egyben demokratikus társadalomszerveződési, közigazgatási modell kifejlődésének elősegítésére. 1944—1945 fordulóján az új történelmi helyzetben spontán népi szervek alakulnak: nemzeti bizottságok veszik át a helyi önkormányzatot; földosztó bizottságok, termeltetési bizottságok a mezőgazdasági; üzemi bizottságok az ipari termelés szervezését és társadalmi ellenőrzését. A népi mozgalom ezeket a a népi szerveket az új demokratikus hatalom legfontosabb szervezeti bázisának tekinti. Bibó (nemcsak a parasztpárthoz tartozó demokratákkal egyetértésben) javasolja a népi szervek közigazgatási kulcsszerepének véglegesítését, s egy rájuk épített demokratikus autonóm önkormányzati rendszer kiépítését. (Erdei és Bibó felfedezésedből, elgondolásaiból fejlődött ki az 1946-os parasztpárti közigazgatási refonmjavasilat.) A koalíciós időszakban a demokratikus társadalmi autonómiák rendszerének kialakítására épül Bibó István egész „limitált forradalom” koncepciója is: a demokratikus népi intézmények működtetnék az új közoktatást, az önkéntes szövetkezeteket, ellenőrizték a népet szolgáló köz178
