Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Bilecz Endre: Bibó István és a népi mozgalom politikai hagyományai (tanulmány)

A TÁRSADALMI ÁTALAKULÁSOK ÉS A NÉPI MOZGALOM (1939—1956)

1. A népi mozgalom a harmincas évek végétől formálódik hatásában és szervezetében társadalmivá, nemzetivé. Eszméi, gondolatai eljutnak minden társadalmi réteghez, s szervezeti-intézményi bázisa is kialakul. A szegényparasztság jelentős része — 1944-ig a Szabad Szó, 1945-től pedig a Nemzeti Parasztpárt közvetítésével — aktívan támogatja a népi mozgalom törekvéseit. Ez a társadalmi bázis mindig jóval szélesebb a párt tagságánál és szavazóinál! A nemzeti érzésű, műveltségű kispolgárság, a vidéki értelmiség többsége ismeri meg s fogadja el a mozgalom eszméit, támogatja társadalompolitikai irányvonalát a negyvenes évektől. A fiatal népi értelmiség (főleg 1945 után) tömegesen kerül (legalább időlegesen) a népi gondolat szellemi hatása, erkölcsi befolyása alá. A negyvenes és az ötvenes évek közepén a munkásság önkormányzati törekvéseivel is összetalálkozik a nemzeti eszme, a valóságos népi demokrácia, a magyar függetlenség gondolata.

Az egész időszakban a népi gondolatkört vállaló társadalmi mozgalmak alakulnak, szervezetek kezdenek működni. A népi írók mozgalma és a „saját” népi szervezetek (parasztpárt, Szabad Szó, Válasz, Népi Ifjúsági Szövetség, majd később a Petőfi Párt, az Új Magyarország) mellett más irányzatok intézményeiben, szerveződéseiben is érvényesül a népiek hatása. így a második világháború előtti és utáni birtokos paraszti (kisgazdapárti) szervezetekben, a gazdatanfolyamokban, a Parasztszövetségben egyaránt erős a népi befolyás. Ugyanígy kimutatható mindez a fiatal értelmiség cserkész, falukutató, antifasiszta mozgalmaiban, majd 1945 után a kulturális szervezetekben és a NÉ- KOSZ-ban.

2. A népi mozgalom össznemzeti társadalmi-politikai programot dolgoz ki a negyvenes években. Erdei Ferenc és Bibó István megalapozzák a demokratikus nemzeti polgárosodás koncepcióját. Az elgondolás kiindulópontja szerint Magyarországon az 1848-as és az 1918-as demokratikus forradalmak befejezet- lensége miatt alakult ki a kettős társadalom. Ez a torz képlet nemcsak a feudális eredetű történelmi nemzeti és a polgári társadalom anakronisztikus együttélését jelenti, hanem a termelési, illetve a társadalmi formák tartós, abnormális aszinkronitását is konzerválja. A legfontosabb cél ezeknek az ellentmondásoknak a feloldása. „Legáltalánosabb értelemben polgárosodásnak kell neveznünk ezt a folyamatot, és ez azt jelenti, hogy a történelmi társadalomformák minden fokon igazodnak és. hozzáidomulnak a termelés viszonyaihoz” — írja Erdei. (Erdei Ferenc: A magyar társadalomról 294. 1.; Akadémiai, 1980.) A polgárosodást leginkább akadályozó társadalmi tényezők a rendies társadalom formáinak továbbélése és a polgári társadalom szervetlen, gyarmatias, részleges és viszonylag tagolatlan kifejlődése a XIX—XX. századi Magyarországon. A polgárosodást gátló politikai tényezők Bibó István 1943-as és 1946-os álláspontja szerint a kiegyezés hamis kompromisszumai, az antidemokratikus nacionalizmus elterjedése Közép-Európában, a Horthy-rendszer konzervatív rendőrállamisága.

A parasztság az adott történelmi helyzetben a polgárosodást önmaga képtelen megoldani, nem lehetséges „parasztdemokrácia”, ezért más társadalmi osztályokkal is együtt kell működnie a társadalmi, politikai demokrácia megteremtésében. Ennek megvalósítását Erdei egy szocialista munkás-paraszt demokrácia formájában javasolja 1943-ban Szárszón, Bibó István pedig 1943- ban és 1944-ben minden nem kizsákmányoló, nem reakciós társadalmi osztály

177