Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Barabás Tamás: Hogy is állunk az arányszámmal? (Újabb mozzanatok a népi-urbánus vitához)

Szeretném tehát újólag leszögezni: milyen szellemiségű, jellegű, töltésű „megnyilatkozásokat” utasítottak vissza a népiek részéről az urbánusok (Salamon nyugodtan nevezheti őket baloldaliaknak is, a jobboldaliakkal szemben, mert akkor bizony ez volt a felállás és ez még történelmi távlatban, mai szemmel sem a jobboldali népiek igazságát bizonyítja!), s hogy Szabó Zoltán, Kovács Imre, Darvas József és más hasonló „népiekkel” szemben semmiféle gyanakvás nem állt fenn.

Több oldalnyi szünet után a tanulmány visszatér Veres Péterhez. (Bár ne tenné!) Csupán a következő két (idézetet hozza tőle:

1. az „Ignotus—Hatvány—Biródy—Molnár—Karinthy-fále tehetséges, de idegen lelkiségű, sőt felelőtlen zsidó írók foglalják el a magyar szellemi életet”.

2. a „trockista lelkületű zsidók... menjenek Palesztinába s próbálják megteremteni az uralmat a saját fajtájukon”.

Kezdjük az utóbbin: Salamon Konrád ezt egyszerűen „indulatos felszólításnak” minősíti, s ebből látszik, hogy nem élt még (vagy legföljebb csecsemőként, kisbabaként) a vészkorszakban, a Holocaust éveiben — ezért (talán ezért?!) nem érzékeli, mit jelentett akkoriban egy ilyen kijelentés, pláne olyan személyiség részéről, mint Veres Péter, akinek akkor már volt némi neve és szellemi súlya! Az olyan egyszerű ostobasággal, mint „trockista lelkületű” zsidók, foglalkozni sem érdemes (bár érdekelne, hogy a sztálinista zsidókat miért tolerálta jobban Péter bácsi a trockista zsidóknál, ha csak nem azért, mert Sztálin — legalább zsidó nem volt?), talán Veres Péter maga se tudta, mit ért ezen, de Palesztinába küldeni a magyar zsidókat akkor, amikor Európa különböző országain keresztülrobogtak már a deportáló vonatok a koncentrációs táborok felé — el tudja képzelni Salamon Konrád, hogy ez mit jelentett abban az időben? Nem hiszem, mert hadd föltételezzem jóhiszeműen, hogy ha el tudná, akkor nem idézte volna, legalábbis nem ilyen apologetikusan.

Ami pedig az „irodalmi” mondatot illeti: Veres Pétert vajon csöppet sem zavarta, hogy a fél, nem, iá háromnegyed magyar irodalmat, vallási különbséget soha nem ismerve, ez az „idegen lelkiségű” Hatvány tartotta el, akinek az anyagi és szellemi támogatása nélkül sok kiváló 'író talán nem is futhatott volna be olyan pályát, amilyent befutott? Aki mellesleg a legnemesebb, európai színvonalú magyar lélek volt, s ugyan íkitől-mitől volt „idegen”? S ugyanez vonatkozik a másik négy névre is. Ignotusm, Bródyra, Molnárra, Karinthyra (ez utóbbiról egyébként úgy tudom, hogy nem iís volt zsidó), akik vajon miben, mikor és miért voltak felelőtlenek? A Pál utcai fiúk és a Tanítónő, az így írtok ti és a Tanár úr, kérem, meg a sok többi remekmű vagy kiváló mű — az mind felelőtlenül és idegen lélekkel íródott? Mitől volt idegen ez a lélek, kérdezem még egyszer. És egy ilyen súlyú, nem kevés gonoszsággal is átszínezett ostobaságot el lehet intézni azzal, hogy leírója csupán „kifakadásra ragadtatta magát”? A tanulmányban három oldallal később szereplő, ímegintcsak „idegen szíveket” emlegető Kodolányi János idézetre ki sem térek, legföljebb annyit jegyzek meg, hogy S. K. Kodolányiról is elmulasztja megjegyezni, hogyan csúszott át szélsőbalról szélsőjobbra, mint vált egész zavaros ideológiájának egyik fő tartópillérévé a zsidógyűlölet?!

Illetve — nevek nélkül — mégiscsak leírja egyhelyütt: „Sajnálatos, hogy akadtak népi írók — főleg a népi mozgalomhoz csapódott néhány fiatal —, akik nem így kezelték e kérdést és megengedhetetlen sommázással ,a zsidóságot’ marasztalták el”. Ugyan kik a mozgalomhoz „csapódottak”, és kik számítanak Salamon megítélésében fiataloknak? Erdélyi fiatal? Féja fiatal? Kodolányi fiatal? Sinka fiatal? Vagy ők a „csapódottak” ?

Node mindez, a tanulmányíró szerint megbocsájthatónak látszik — legföljebb „súlyos árnyékot vet a népi mozgalomra”. Hiszen — állítólag — nem ez a lényeg, hanem az, hogy „nem az egyes nagyhatalmak győzelmétől kell függővé tenni a magyarság sorsát, hanem annak belső, népi erejére kell alapozni a jövőt”. Ugyanez más megfogalmazásban (Salamon itt csak idéz, de nem közli, kitől, tehát én sem tudom) : „ ... akármilyen lesz Európa — benne a magyar nép, hangsúlyozzuk, a nép, megálljon és erőre kapjon”.

Nos, a többé-kevésbé mindent elborító antiszemitizmus mellett ez a másik do161