Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Salamon Konrád: Mozzanatok a népi-urbánus vita történetéből II. (tanulmány)

valósuló demokratikus akarata találkozhassék e nép vágyadnak legjobb ismerőjével a népi mozgalommal, s így meghatározó erejű politikai erővé fejlődjék,

A népi gondolat tehált a legfontosabb kérdésben, s mindjárt a kezdet kezdetén csatát vesztett, de folytatódott a küzdelem a népi és demokratikus Magyarország megteremtéséért, mindenekelőtt az alapvető demokratikus szabadságjogok biztosításáért, amivel természetesen a kisgazdapárt és a 'munkáspártok is egyetértettek, miután a hagyományos politikai formák fenntartása megnyugtatta őket afelől, hogy a hatalomért folytatott küzdelem során nem csúszhatnak ki kezeik közül az önállósodásra nagyon is hajlamos tömegek.

*

Az újjászerveződött hatalom számára külön gondot jelentett a magyar értelmiség bizalmának megnyerése, amelynek legjava tisztában volt azzal, hogy „a sors alighanem a végső alkalmat hozta el arra, hogy megmentsük az 'életet, mely még becsületesnek és magyarnak lesz mondható.”5 A politika részéről az első kezdeményező lépést Révai József tette meg 1945. ápr. 19-én közölt cikkében: „A magyar értelmiség zömének hangulata ma a megriadás és az úttévesztés. A neofiták hangosko- dásia ne tévesszen meg senkit. Még az értelmiségnek az a része is csak kisebbség, melyet őszinte honfibú emészt és a magyar tragédián való magábaszálló kétségbeesés. A többséget anyagi gondok gyötrik. A többség elvesztette a perspektívát, az utat, a fejlődési célt a maga és az ország számára. Hogy a magyar intelligencia e többségének segítsünk a Imagához térésben, az eszmei talpraállásban és kiegyenesedésben, hogy segítsünk neki visszatalálni a néphez és az ország jövőjében való hithez, ahhoz nem elég a rekrimináció, az elmúlt évtizedekben elkövetett bűneik és tévedéseik falhány.torgatása. A megtérésre hajlamosakat nem szabad magukra hagynunk és tétlenül várni, míg beérnek bennünket, hanem elibük kell mennünk. Üdvözölni kall azokat, akik 'legalább elindultak előre.”c

Révai e gondolatai kapcsán hirdetett meg Darvas József egy új szellemi frontot a Szabad Nép 1945. május 13-i számában: „Mindig is azt hirdettük — a nagy történelmi változás előtti zord időikben is —, hogy a munkásság és parasztság millióin felépülő új Magyarország nemcsak hogy nem akarja kitaszítani, de nem tudja nélkülözni a munkából részt kérő értelmiség segítségét, s hogy a demokrácia építő erőinek szövetségében a munkásság és a parasztság mellett az értelmiségnek is ott a helye.”'1 Mivel azonban Révai cikkéből úgy látszott, mintha az egész magyar értelmiség Szakfű Gyula szavát figyelné, Darvas szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy Szekfű „seregnélküli ,vezérként’ érkezett a munkásság és a parasztság függetlenségi mozgalma mellé.”8 Épp ezért: „Mi ,népi írók’ ... nem a Szekfű-iskola értelmiségének a megnyerését láttuk a legfontosabbnak, hanem azét a számban sokkal nagyobb, s a magyar szabadságharcos hagyományokhoz közelebb álló értelmiségi táborét, amely előbb a falukutatás, majd a ,Márciusi Front’, s aztán a ,népi irodalom’ körül gomolygott, meglehetősen zavarosan, némely elemeiben még a fasizmussal is összekavarodva, de mindenesetre a magyar nép iránti — sokszor romantikus — szeretet forró izgalmával.”9 Majd a „harmadik út” és egyéb megnyilatkozások kemény bírálata után így folytatta: „Tudom és látom ennek a ,népi’ értelmiségnek minden bűnét, hibáját, mulasztását, eszmei tisztázatlanságát, — mégis azt mondom, hogy (...) jó elemei számára (...) feltétlenül lehetőséget kell adni a »megtérésre’: ha van értelmiség, amelynek — Révai szavad szerint — elébe kell mennünk, hát ez az.”10

Darvas József cikke nagy figyelmet keltett, a javaslataival egyetértő Szabad Szó pedig felkérte az egyes pártok szellemi vezetőit, nyilatkozzanak a kérdésről. Elsőként Révai József szólalt meg. Helyeselte Darvas kezdeményezését, de feleslegesnek tartotta azon vitatkozni, hogy az értelmiség Szekfű vagy Németh László mögött álló tábora jelentősebb-e, mert szükség van „az értelmiség mindkét .táborára’ ’’-11

143