Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Füzi László: A korszerűség vállalása (kultúrkritika és kiútkeresés Németh László gondolkodásában) (tanulmány)

jött létre. A tudománynak azt a szakosodását, amely a 19. század folyamán ment végbe, szükségszerű folyamatnak, mintegy a tudomány önmozgása során létrejött eredménynek látta. Kritikájának alapja így nem is annyira a szakosodás, hanem az ismeret és a műveltség elszakadása. A szellem emberében azonban ismét jelentkezik az egész áttekintésének igénye. Ismeretes, Ortega is érintette ezeket a kérdéseket, éppenséggel a specializáció tanulmányozása révén jutott el az eltömegedés felismeréséhez. Említettük már, Németh pontosan interpretálta Ortega tömegfogalmát; „ ... nem a műnk ásítom egek forradalmáról van szó az államban, hanem az átlagember forradalmáról az élet minden terén. A tömeg nem a proletariátus, hanem a napról napra a legkisebb ellenállás irányában ólök (esetleg épp az arisztokrácia); a nemesség, az elit pedig a feladatokat találó, a túlmunkát végző, az ailkoíó”.28 A minőség forradalmát Németh László az életérzés alapján hirdette meg: ennek szellemi vonatkozása pedig a tudományos részmunkákba menekülés helyett a szellem egészének vállalása. Üj enciklopédia, írta a modem tudomány lehetőségét kutató tanulmánya fölé címként, s az enciklopédikusság volt az, amit Ortega gondolkodásából is átvett.

Azok az elemzések, amelyeket Németh az új művészetről és az új tudományról adott, mindkét jelenséget a politikával való összefüggésében vizsgálták. Része lehetett ebben annak, hogy már Németh is érzékelte a politikai szféra egészének felértékelődését, s része annak is, hogy magyar íróként nem is függetleníthette magát a politikai kérdésektől. Mi több: már jóval a teoretikusan is meghirdetett tájékozódás előtt is érintette azokat. Németh — miiként Lackó Miklós írja — 1928-ban iaz ideológiai kérdéseket illetően is közel került az alakuló népi mozgalomhoz. Ekkori teoretizáló írásai is hozzájárultak aihhoz, hogy a népi mozgalom megtalálja saját ideológiai arculatát. Írásaiban, így A Nyugat húsz esztendeje, a Faj és irodalom, a Népiesség és népiség, a Nép és író, az Üj reformkor felé címűekben, irodalom és politika gyakorlati összefüggéseit vizsgálta, s a politikától az irodalomból átvett felfogások alkalmazását várta.

A tájékozódás egészen más szintre emelte Németh politikával kapcsolatos gondolatait. Igaz, a politikát némi kiábrándulással szemlélte: „A politikus nem példakép. A politikusnak nem kell vértanúságot vállalnia a meggyőződéséért, mint a szellem emberének, aki igazságok mellett tesz tanúságot”.29 Az európai nagy politikai átalakulások időszakában a politikától is megújulást, a művészet és a tudomány területén lezajlott változások követését remélte. A Nyugatba írt cikksorozatnak Az irodalom önkormányzata című részében részletesen is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az írásban a 20. század politikáját a tömegekkel manipuláló politikának látja. Elszakadt az aktuális 20. századi kérdésektől, nem alakult át új ipolitikávó. Ez a kifejezés majd a Tanú-korszak egyik írásában tér vissza (Üj politika, Tanú, 1933. 6. sz.) Itt pontokba szedve, de vázlatosan kritikáját is adja kora politikai irányainak. A polgári demokráciát a 19. század azóta meghaladott irányának látja. „Ez a demokrácia egy lázas, építő kor politikai aránya volt; teret követelt a vállalkozó kedvnek, felszabadította a vállalkozásit a kialakult rend gátlásai alól, s hatalmas tömegeket bocsátott az építkezés rendelkezésére.”30 A szocializmus a 19. század meghaladásaként jött létre, de nem tudta elvágni múltszázadi gyökereit: „A szocializmusban megvan a törekvés, hogy a tőkés rend nyugtalan, áramló világát felváltsa, és a tömegeket egy szilárdabb rend védelmében részesítse. Az emberiesség nagy forrásából táplálkozik. A társadalmi jelenségek rendszeres, tudományos magyarázatát adja. De épp ez a tudományos magyarázat, a szocialisita dogma vágta el kapcsolatát a kor friss eszméivel”.31 Ez a felfogása, ismeretes, vitát váltott ki a marxista gondolkodókkal, a vita pedig mindkét fél részére lehetőséget adott a kérdés részletezőbb kibontásához. Bennünket azonban itt nem is ez a vita érdekel, hanem az, hogy Németh gondolatvilágában miképpen jelentkeztek az új politikával kapcsolatos elképzelések, miközben az egyre jobban teret nyerő fasizmustól következetesen elhatárolta ‘magát. A jövővel kapcsolatos elképzeléseit — éppen az Üj politika című írásában — pontokba szedte. Eszerint elfogadta la (tervgazdaságát, főképpen azért, mert keretek közé szorítja, lezárja a kapitalista fejlődést, (Németh egyébként Is sokat foglalkozott a ka137