Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Szabó Miklós: A harmincas évek, a magyar szellemi élet, nagy korszaka (tanulmány)
SZABÓ MIKLÓS Miilyen egy nagy .korszak? Lehet olyan, mint a reneszánsz volt. Nagy korszak, amelyről csak az utókor tudta, hogy nagy. Lehetett olyan, minit a magyar reformkor volt, nagy korszak, amelyről résztvevői is és mindenki más .is tudta, hogy nagy korszak. Végül lehetett olyan, mint a romantika, amelynek résztvevői úgy érezték, hogy egy nagy korszak részesei, majd későhb az utókor ezt kétségbe vonta. A magyar harmincas évek nagy korszak volta leginkább a romantika öntudatára hasonlít. Inkább résztvevői érezték nagy korszaknak, mint utókora. Az az értelmiségi generáció, amely a harmincas években lépett a magyar szellemi életbe, korszakát nagy korszaknak érezte. Azt érezte, hogy ia szellemi életben korfordulót él meg. Vége annak az időszaknak, lamelyet az analitikus gondolkodás- mód jellemzett, elérkezett a szintetikus gondolkodásmód kora. A rendkívül lebecsült és elutasított múlt század — e szerint a felfogás szerint — a specializálódás, a szűkkeblű professzionalizmus időszaka volt, a newtoni fizika szellemében fogant természettudományos szemlélet uralma, amely módszereit rákényszerítette a humán tudományokra is. A szellemi életben a pozitivizmus, a politikában a liberalizmus, parlamentarizmus, demokrácia voltak az elutasított múlt század fő tényezői, amelytől való elszakadás laz új korszak, a szintézis kora lényege. Az új gondolkodásmód mintegy revansot véve az előző korszak természettudományos orientációján, olyan szintézist keresett, amelyben a természettudomány is a bölcsészet magatartásából ihletődik és újul meg. A kezdetet Freud jelentette, aki a testi létből, a fiziológiából kiinduló, mindent gyógyszerrel gyógyító pszichológia és pszichiátria helyébe a psziché olyan megközelítését tette, amely felfogásmódot Thomas Mann joggal származtatott Schopenhauer és Nietzsche filozófiájából. Igen, a harmincas évek — mai szóval — paradigmája egy klinikai gyógyászati eljárás volt, amelynek több köze volt Dosztojevszkij lélekábrázolésához, mint egy az elmebajt az idegszövetek fizikai elváltozásából magyarázó pszichiátriai iskolához. Míg a műit század nagy társadalomértelmezői, Saint-Simon és tanítványa, Comte, vagy Herbert Spencer és Henry George természettudós lelkületű itóirsadalomértelmezők voltak, (hazánkban Méray Horváth Károly a társadalmi bajokat a rákosodás analógiájával igyekezett magyarázni), az a nagy magyar természettudós generáció, amely munkásságát nem itthon bontakoztatta ki, a kor más, nem a szellemi élet területére tartozó kemény okokból; Szilárd Leó, Teller Ede, Neumann János és mögöttük az inspiráló Einstein — filozopter lelkületű természetbúvárok voltak, s ez korszakos jelentőségű felfedezéseik magyarázatából nem mellőzhető. A szintézist a szellemi életben a harmincas évek ©liit értelmisége minden területet átfogó szintézisnek értette. Egy eszmei orientáció szerint működik természettudomány és humán tudomány, tudomány és művészet: ezért a kor műfaja az esszé: ez az irodataii-tudományos-publicisztikai zsanér hazánkban ekkor éri el fejlődése eddigi csúcsát. Végezetül pedig egy hajtóerő hajtja a szellemi szférát és a gyakorlati életet: gazdaságot, politikát. Fölül a nagybetűvel írandó szellem áll. Ez olyasvalami, aminek a művészetben Wagner a Gesamtkunst• 1988. április 16-án, a Rakpart Klubban elhangzott előadás szerkesztett szövege. 122 A harmincas évek, a magyar szellemi élet nagy korszaka*
