Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - KOVÁCS IMRE EMLÉKEZETE - Valuch Tibor: Sors és történelem (Kovács Imre pályája 1945 után) (tanulmány)

machinációit, a magyarság passzív ellenállását, az egykori uralkodó osztályok lassú felőrlését és változatlan hitét, reményéit, hogy egyszer még szerephez juthatnak. A 2. számú bevallja, amivel vádolják, teljesíti az utolsó szolgálatot a Pártnak, de a halálos ítéletet kihirdetésékor kiesik ‘belőle élete értelme és támasztékra van szüksége, hogy emberként állhasson az akasztófa alá. Az utolsó éjszakán kéri a jezsuitát, akit szintén halálra ítélték, hogy oldozza fel, visszatér az egyházba, hívőként akar meghalni. A jezsuitának nincs szüksége támaszra, 'hite mártírrá emeli.. ,”12 — írta önéletrajzában, összefoglalva a regánybeli történetet. A művel kapcsolatban Po- mogáts Béla kiemelte, hogy Kovács' Imrére valószínűleg nagy hatást gyakorolt Arthur Koestler Sötétség délben (Darkness at Noon)13 című regénye.

1954-ben visszakerült a Szabad Európa Bizottság Kutató Intézetébe. Nem sokkal később alapos elemzésben tekintette át a magyarországi politikai élet fejleményeit. Az emigráció számos hangadó politikusával, publicistájával ellentétben felismerte, hogy az 1953. június végi fordulat „új kurzus” kezdetét jelenti. Nagy Imréről szólva kiemelte: „szintén kommunista, de beszéde nyomán azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunizmus egy brutális szakasza záródott le s bármilyen lesz is az új kurzus, a régihez aligha lehet mégegyszer visszatérni Magyarországon. Nagy Imre programja eloszlatta azt a téves nézetet, hogy nem történt más, mint hogy egyik kommunista helyére egy másik került, mert pontosan az ellenkezőjét állította és ígérte mindannak, ami hat éven át a kommunista uralmait meghatározta. A végrehajtott intézkedések aztán olyan módosításokat eredményeztek a párt politikájában és olyan eltolódásokat a tervgazdálkodás struktúrájában, hogy azok teljesen kiforgatták eredeti értelműkből a lenini-sztálini definíciókat és jóidőre visszavetették Magyarország bolsevizálását.”14 Megjegyzendő, hogy Kovács Imre a bekövetkezett változásokat elsősorban a magyar nép ellenállásának eredményéként könyvelte ©1.

A jó politikusi érzékkel rendelkező író helyesen ismerte fel, hogy ,a hidegháború befejezéséhez közeledik, s az amerikai-szovjet viszonyban a konfrontáció helyett a koegzisztencia került előtérbe. E felismerés jegyében elemezte a demokratikus emigráció feladatait Kijózanult emigráció című tanulmányában, 1956 elején. Legfontosabb tanulságként kiemelte: „a magyar társadalom átrétegződött és egy új nemzet formálódott, kovácsolódott fai a kommunista uralom ailatt, amely nálunknál jobban ismeri és alkalmazza ia 'túlélés történelmi módszereit, mindennapos praktikáit. Ez a nemzet a definícióival, demokráciáról, parlamentáris kormányzatról és függetlenségről vallott nézeteivel lényegesen különbözik tőlünk és gondolkodásunktól, amelyet az idegenben eltöltött évek — sokunknál évized — annyira megváltoztattak, hogy már mi sem vagyunk azok, akiknek otthon tartottuk magunkat, vagy az elválás pillanatában voltunk. Mandátumunktól megfosztottam újabb megbízatást úgy szerezhetünk, ha népünk képviseletét a gyorsan változó nemzetközi helyzetben a lehetőségek és a magyar érdekek azonnali és pontos egyeztetésével látjuk el.”15 Egy másik írásában kiegészítette ezt az álláspontját és hitet tett a magyarországi reformok támogatása mellett. „Azért emigráltunk és az emigrációban az a kötelességünk, hogy mindent elkövessünk népünkért. Ha mindent nem érhetünk el érdekében, akkor legalább azt tegyük meg, amit lehet. Az én politikai eszményem Bethlen Gábor, aki tudta és példát mutatott rá, hogy nehéz körülmények között hogyan kell egy népért harcolni, egy országot szolgálni. Itt az ideje, hogy az emigráció haladó erői megkezdjék azt a munkát, amely a külpolitikai fejlemények felismerésével, kiértékelésével és követésével helyes terveket alkot és azokat végre is hajtja.”16 Ezzel egyidejűleg bírálta az emigráció azon szélsőséges csoportjait, amelyek továbbra sem mutattak hajlandóságot a realitások tudomásulvételére.

Az 1956-os magyar felkelést a korábbi évek kíméletlen elnyomó politikájának kudarcaként értékelte. Egy évtizeddel később, A hetvenéves Veres Péter című esszéjében úgy vélekedett, hogy 1956-ban „a népiek alternatív 'magatartást ajánlottak. Nem a kommunizmus (megdöntését — a kommunizmus behelyettesítését! Egy új politikai és társadalmi rendet, melynek alapja a szocializmus, ezúttal az angol Labour- ra vagy a skandináv szociáldemokráciára emlékeztető konkrét formában. Nem a

118