Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - KOVÁCS IMRE EMLÉKEZETE - Erdész Ádám: Társadalomkutatás, modernizáció, politika (Kovács Imre magyarországi pályája) (tanulmány)
kum szférájából. Az adottságok és lehetőségek számbavétele után is határozottan leszögezte: „A politikai szervezkedés a legfontosabb, mert a politikai hatalom birtokában a gazdasági és társadalmi szervezkedés már könnyen megvalósítható.” Viszont leszűkítette ia szervezés kereteit; a Márciusi Front kudarca után arra a következtetésre jutott, hogy csak azonos helyzetű, azonos célú, azonos gondolkodású rétegeket lehet politikailag megszervezni. Egyidejűleg elvetette az adott társadalmipolitikai rendszer reformállhatóságániak lehetőségét. Amikor arról írt, hogy „új társadalmi szerződésre van szükség” olvasói pontosan értették, hogy új társadalmi rendről van szó. Kovács Imre politikai pályájának második szakasza 1938 végén a Szabad Szó megszerzésével indult. A következő évben megalakult a Nemzeti Parasztpárt. A lapnál is, a pártban Is a maroknyi aktív szervező egyike volt. Először 1936-ban beszólt áttételesen a mezőgazdasági munkásokat és a kisbirtokosokat tömörítő pa- rasztpártról. Mire a párt megalakult, a politizálás lehetőségei beszűkültek. A Parasztpárt nem tudta szervezeteit kiépíteni, és nem tudott parlamenti védelmet szerezni. Igazi pártpolitika helyett csak akciókra volt erő és lehetőség. 1941-ben a Szabad Szó hasábjain Kovács Imre kiadta a jelszót: „Felkészülni és várni”. Legalább annyit szeretett volna elérni, hogy a háború végén felkészült vidéki vezetőkkel kezdhessék meg az új életet. A korábbi társadalmi akciók fokozatosan németellenes függetlenségi akciókká alakultak át. Kovács Imre tagja volt a Magyar Történelmi Emlékbizottságnak, számos demonstrációnak volt szervezője. 1941. szeptemberében Toborzó című írásában a munkásság felé fordult. Határozottan leszögezte, hogy a parasztság és a munkásság egymásra van utalva a függetlenségért és a politikai jogokért folyó harcban. Ö természetesen paraszt-munkás szövetségről beszélt. Ahogy az idő haladt, egyre türelmetlenebbül sürgette a magyar antifasiszta erők aktivizálódását. A szárszói találkozótól azt várta, hogy a résztvevők egyértelműen állást foglalnak Németország és a szélsőjobb ellen, s vállalják a kiállás konzekvenciáit is. Figyelemre méltó, hogy a találkozót kommentálva a Népünk című lap megjegyezte, hogy a Kovács Imrénél és Veres Péternél nem meglepetés, hogy a történelmi materializmus talaján állnak, Erdei és Jóosik Lajos előadását meglepetésként könyvelte el ia cikk szerzője. A történelmi materializmus ebben a kontextusban inkább politikai álláspontot jelentett. S valóban; Kovács Imre szárszói beszámolójában Erdeit, Jócsikot és iNagy Istvánt dicsérte. Németh László előadását ködösítésnek nevezte. Jóval később, Németh László megkövetése című confessiójában bevallotta, hogy el nem mondott beszéde Németh László ellen irányult volna. Ott és akkor úgy látta, csak két oldal van: az egyiken áll Németország, a másikon a szövetségesek, akiktől a népek önrendelkezésének biztosítását várta. 1944. március 19-e után Kovács Imre illegalitásba vonult. A Magyar Frontban ő képviselte a Parasztpártot. Egyike volt a kiugrás körül bábáskodóknak, részese volt a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága szervezkedésének. 1944. decemberében, amikor már semmi remény nem volt sikeres németeilenes akcióra, elindult a fronton keresztül a Tiszántúl felé. Várakozással és reménnyel indult a felszabadított területekre, de nem oda jutott, hanem egy szovjet katonai börtönbe. Csupán lélekjelenlétének köszönhette, hogy egy óvatlan pillanatban meg tudott szökni. Egykori falukutató társa, Elek Péter, aki vele -együtt szökött át a fronton, örökre eltűnt. Csak -annyi hír jött felőle, hogy -tíz évre ítélték... A szovjet frontbörtönökben szerzett élményei ellenére 1945. februárjában radikális baloldali politikusként tért vissza ia közéletbe. Ügy érezte, eljött laz -idő -a negyvenes években kidolgozott modernizáaiós koncepció gyakorlatba Való átültetésére. A Parasztpért főtitkáraként részt vett a párt szervezeteinek kiépítésében. Legfontosabb feladatának a paraszti érdekek képviseletét, a demokrácia -intézményesítését és -Magyarország nemzetközi kapcsolatainak rendezését tekintette. A földreform után azonnal sürgetni kezdte az eltervezett további lépéseket, hogy a paraszt gazdaságilag is felszabadulhasson, s az ország ne veszítsen ütemet. Cassandr-ai -mondatokban idézte a jövőt: ha az ország a kínálkozó (lehetőségeket 112
