Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - KOVÁCS IMRE EMLÉKEZETE - Erdész Ádám: Társadalomkutatás, modernizáció, politika (Kovács Imre magyarországi pályája) (tanulmány)

ipari ágazatokat és a mezőgazdasági feldolgozó ipart kívánta fejleszteni. Többször írt arról, hogy egy nyersanyagszegény országban a mezőgazdasági ipart lehet legkönnyebben versenytképessé tenni. Ez már utal arra, hogy milyen nemzetközi keretekben gondolkodott. Vitán felül állónak tartatta azt, hogy Nyugat-Európához kell Magyarországnak kapcsolódnia. A fejlett ipari országok piacaira kell minden áron eljuttatni a magyar mezőgazdaság terményeit. Ügy ítélte meg, hogy Európa centruma még ipari terményeinek exportjával is inspirálóan hat majd az ország gazdaságára. A szorosabb integrációból pedig további előnyök fognak származni. Természetesen a magyar mezőgazdaságnak alkalmazkodnia kellett volna a nyugati piac igényeihez. Kovács Imre akár erőteljes állami támogatás árán is növelni akarta a zöldség-gyümölcsrtermelés arányát, szorgalmazta a minőségi hústermelés fejlesztését. Komoly támogatást szánt az élelmiszeriparnak. Remélte, hogy Magyarország lehet az a közvetítő ország, amely a déli és keleti területek mezőgazdasági nyers- terményeit feldolgozva továbbítja Nyugat-Európa felé.

De Imiiből és hogyan hajtja végre ez az állandó tőkehiánnyal küzdő ország a vázolt grandiózus átalakítást — tette fel ő maga a kérdést.'Amire nem talált érvényes választ a harmincas években, azt a háború alatt már megoldhatónak tekintette. Kész tényként számolt azzal, hogy a régi Magyarország gazdasági és társadalmi berendezkedése a háború végét nem éli túli. Számított arra is, hogy a győztes szövetséges hatalmak felpörgetett hadiiparának átállítása nem fog simán menni. Tervének egyik pillére az volt, hogy ezeknek az országoknak piacra lesz szükségük, s a piac megteremtése érdekében Magyarország talpra állításához is aktívan hozzá fognák járulni. Adva lesz tehát az új alapokról induló fejlődés lehetősége, s hozzá még bizonyos fokú támogatás is. Az új, demokratikus Magyarországnak kell, hogy annyi ereje legyen, hogy ezt a páratlan történelmi lehetőséget kihasználja.

A mezőgazdaság ,intenziváiását, majd iparszerűvé tételét társadalmi szempontból is alapfeltételnek tekintette Kovács Imire, hogy a parasztság felszabaduljon a nehéz fizikai munka alól, és legyen ideje és alkalma olvasni, tanulni, sőt az ország dolgaiba beleszólni. A korszerűen gazdálkodó, a munka alá rendelt életformából kiszabadult paraszt már a középosztály részének tekinthette magát. Ez volt Kovács Imre nagy álma, olyan pairasztpolgárt akart, aki nem veszi fel a „magyar úriember” jellemző jegyeit, de nem marad cselédgondolkodású, akit vezetni kell. Így alakulhatott válna át a harmincas évek proletár Magyarországa néhány évtized alatt polgár Magyarországgá. Ez a polgár Magyarország egy igen széles, egy ideig még paraszti többségű középrétegre alapozódott volna. Értelemszerűen a középréteg játszotta volna a legnagyobb társadalmi és politikai szerepet. S ahol széles a közép, ott megfelelő átjárás yan az egyik társadalmi rétegből iá másiktota, ott lehetőség van az ellentétes érdekű rétegek és csoportok megegyezésére. Az ilyen társadalom alkalmas a demokráciára, mert mindig akadálytalanul felszínre löki azokat az erőket, akik az adott pillanatban leghitelesebben tudják képviselni a nemzet érdekeit. A vázolt alternatíva végcélja éppen az volt, hogy a népből nemzet legyen: „A nép: passzivitás. A nemzet: készültség. A nép lomha test, sokmindent eltűr, igénytelen, nehezen, lassan reagál eseményekre, támadásokra, időtlen a szemlélete, a benne rejlő félelmetes erők csak nagy történelmi fordulatok idején törnek fel, ilyenkor elszánt, hogy változtasson helyzetén, sorsán. Ösztönösen biztosítja létét, megmaradását. A nemzet rendkívül érzékeny idegrendszer, mindenre azonnal reagál, a helyzeteket gyorsan kiértékeli, igazodik, ellenáll, visszavonul vagy megalkuszik: tudatosan határozza meg politikáját. Nagy igényekkel formálja sorsát, míg tőle függ, a legreménytelenebb helyzetében sem adja fel függetlenségét, függetlenségi programját. önmaga akarja vezetni önmagát.”

110