Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Villányi László: Csiki László: Titkos fegyverek (kritika)

apa: „A világgal is úgy van, mint a csajkának használt kályhakönyökkel: hol a felső, hol az alsó felén folyik ki belőle az igazi élet, ha falni akar belőle az ember. A közepén, ott a legalján, meggyűl a lé sűrűje, a tevehús, arra vágyik mindenki, de nem juthat hozzá, amíg a kályhakönyök alsó vagy felső feléből ki nem issza a hígját. Mindegy, melyik felől szürcsöl, úgyis egyformán fogy. Közben meg elrohad a közepe, ami a legízletesebb, s benne az okosok”.

Jenő bácsi azért maradt kicsi, mert Róza néni kiejtette az öléből. Róza néni szerint meg talán azért, mert az anyja nem szoptatta, „féltette a világszép csöcsit”. Tibi magyarázatát leli annak is, hogy miért lapos Jenő bácsi orra: „.Mindegyre befogták vagy megnyomták neki, amikor még alakítható volt, akár a gyurma”. Jenő bácsi az, akinek hálával tartoznak, mert Tibi édesanyját, akibe reménytelenül szerelmes, megmentette a kitelepítéstől, s enni ad nekik. Jenő bácsi szeretetéhségét így mutatja be a szerző: „Jenő bácsi rendkívül erős ujjakat viselt a kis kezén, és egyenesre metélt, holdas körmöket. Róza néni manikűrözte, amíg anya ide nem érkezett. Azóta, vasárnaponként, ebéd után a díványon a mama vette ölébe ezt a kezet, és mindenféle csillogó szerszámmal dolgozott rajta. A kéz meg-megrándult, kaparászott a mama combján, vagy az öle felé araszolt. Emiatt el-elcsúsztak rajta az éles szerszámok, és felsértették a körömágyat. Jenő bácsi ilyenkor szájába kapta az ujját, bohóckodva szívta, és tele szájjal dünnyögte, hogy mindjárt elájul a vértől. Azt szeretné, akkor megölelnék”. Ettől a jelenettől Tibit rázza a hideg, máskor meg némán hallgatja „jótevőjének” emlékezéseit, filozofálgatásait. Egy alkalommal például ezt mondja Jenő bácsi: „A bűn nagysága azonos a földön, csak éppen állandóan újra kell osztani. Erre valók a háborúk. Azok után a bűnt is fejadagolják”.

Róza nénit ilyennek látja Tibi: „olyan nagy volt, akkor is ott volt, hogyha nem”. Ö is közeledni akar Tibihez, emlékeivel zaklatja, tanácsokat osztogat neki, szörnyű szexuális élményben részesíti. Tibi ezt állapítja meg róla: „Róza néni egy sípláda volt, saját hangjától felriad, és hallgatja magát”. Mária néni, Jenő bácsi anyja alig észrevehető: „ajtónyílásokban pillantottam meg, bármilyen keskeny résbe belefért”. A meg-megjelenő udvarhölgyek „egyszerűnek látszottak, mint egy katasztrófa következményei”. Ducu bácsi arca ilyen: „Minden kérdésnél kifeszítette egy ujját, és elmosolyodott. Pontosabban: elszélesedett, szinte szétkenődött az arca. Szája ilyenkor mintha kettőbe szelte volna a fejét: fent egy villamoskalauzé volt, aki jegy nélkül lepi meg az utast, és szigorúan néz, lent egy bohócé, aki elfelejtette bekenni magát festékkel, mert találkáról jött”. Sanyi doktor elsősorban gondolkodásával van jelen: „Soha ne kérj jogokat senkitől. Ne harcolj, hanem élj. Ügyis elmúlik minden, kérvényeden lejár a határidő. A harcosok csak félemberek: egyedül az ellenségre figyelnek, nincs se erejük, se idejük látni. A maradék felük ugyan hősies, de nagyjából halott. Én kötözöm be őket, tudom. Te azt tudd és hidd, hogy megvannak a jogaid. Még ha elveszik is tőled: megvannak. Valahol. Benned. Viselheted, tudhatod ... De, hogyha jogokat meg életet kérsz, ki akarod küzdeni meg mifene, amikről a képviselőid szónokolnak: azzal elismered, hogy nincsenek jogaid, de szeretnéd, hogy legyenek, és másoktól várod, hogy megadják azt, ami úgyis a tiéd. Mintha visszakérnéd a kifolyt véred felét”. Egy prostituált csak frazeológiai szinten áb- rázolódik: „Irtó másnapos vagyok, tanár úr. Én sem fogom így kibírni. Utálom, hogy izzadok. Azt hiszik majd, hogy félek. Ez egy érzés, nem igaz? Attól beszélek annyit. De félek, hogy megizélnek, pedig kurva vagyok”. A mutatványos ökörfejű Ion külseje így jelenítődik meg: „Alig fért el szájában a nyelve, ezért nem sokat beszélt, és fekete kendőt kötött az arca elé. Rémisztő nagy, szertemeredő ujjaival húzogatta az indítókart”. Ugyanő más szinten ábrázolva: „Ökörfejű Ion olyan volt, mint a háború. Egyeseknek csak ingyenlátványosság. De ő is rettegett magától”. Gogut szinte csak egyetlen mozdulatában látjuk, ahogy a padlásablakon kidugja csupasz fenekét.

A történelem a figurákon keresztül hatja át a regényt. Személyes, köznapi szemszögből tehát, úgy, ahogy egy nagyobb összefüggéseket nem kereső ember látja. Ezekből a szubjektív emlékekből, véleményekből viszont az olvasó hiteles korképet rakhat össze. Tibi a padlásra képzeli az amerikai elnököt is, amint az parancsot ad a kémrepülőgépeknek, hogy mérgezett töltőtollakat, robbanó kaucsukbabákat dobál1146