Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - KOVÁCS IMRE EMLÉKEZETE - Erdész Ádám: Társadalomkutatás, modernizáció, politika (Kovács Imre magyarországi pályája) (tanulmány)

új eszmék közül a népi gondolat ragadta meg leginkább a helyüket és jövőjüket kereső „húszévesek” figyelmét. A még csak formálódó eszmerendszer számos vonzónak látszó részelemet villantott fél. Ígéretesnek látszott az, hogy a népiek a nemzet sorsát a történelmi osztály és a — részben dzsentri mintát követő — gyengének bizonyult középosztály helyett a parasztsághoz kötötték. A parasztság társadalmi aránya és vélt, a politikum szférájában egyelőre még nem érvényesülő ereje a nemzet ügyének szilárd megalapozását ígérte. Nagyban növelte a népi gondolat vonzerejét az is, hogy a mozgalom ideológusai a múltra és a jelenre vonatkoztatva egyaránt sikeresen kapcsolták össze a nemzeti eszmét a társadalmi progresszió gondolatával. Nem maradt hatástalan az eszmerendszerben jelenlévő radikalizmus sem. A felszínen persze más fogalmak szerepeltek: magyarság, nép — paraszt, falu., föld. A forrásban lévő új gondolatrendszerhez 1933-ban, 1934-ben még nem kapcsolódott konkrét cselekvési program. A népi mozgalom vonzáskörébe került fiataloknak maguknak kellett gyakorlatba átültethető programot kidolgozniuk.

A határozatlan törekvéseknek irányt mutató, leghatásosabb programot Szabó Zoltán fogalmazta meg. írását egiy Bacon-idézettel indította: „A társadalomkutatás vagy szociográfia... szociális anatómia, melynek ismerete nélkül minden politika egy vénasszony kuruzsilásóihoz hasonló.” Szabó Zoltán a kar politikusát tekintette kuruzsló vémasszonynak, mert politikussá válása során csupán a politikai mechanizmusokat és a politikai szerkezetekét ismerte meg, a társadalmat inem. Az ifjúság erkölcsi kötelességévé a politika és a társadalom közötti szakadék áthidalását tette: meg kell ismerni és meg kell ismertetni azt a hallatlanul széles körű valamit, amit „népnek” szoktak nevezni. Csak az objektív megismerés adhat szilárd alapot a jövendő .politikájának. A gandolatvezetésből már adódik a közvetlen politizálás elutasítása, de a nyomaték kedvéért tételesen is megfogalmazta Szabó Zoltán a politikától való elzárkózást. Arról beszélt, hogy a fiatalok nem szennyezhetik be a kezüket, nem fordulhatnák sem jobbra, sem bálra, egyedül az élő valóság felé indulhatnak. Az ifjúsági falukutatást nem Szabó Zoltán indította el, de a jó pillanatban érkezett program mintegy két évre irányt szabott.

A népet megismerni és megismertetni akaró falukutató szemináriumok közül hamar kiemelkedett néhány. Az egyik iegkarakterisztikusabb csoport a Pro Christo Diákok Háza Falukutató Munkaközössége volt. Az igen felkészült, jó képességű tagokból álló csoport vezetőjének Kovács Imrét tekintették. Az ő falukutatókhoz vezető útja rövidebb és egyenesebb volt, mint középosztálybéli társaié. Abból a világból érkezett, amelyet a többség most akart megismerni. Tizenegy éves koráig egy dunántúli uradalomban élt. Apja korai halála után egyházi segítséggel egy budapesti protestáns árvaházba került. A családtól elszakadva sorra-rendre olyan konfliktusok elé került, amelyek a hasonló korú gyermekek előtt ismeretlenek maradnak. Szerencsés alkatának köszönhetően állta a próbákat. Az idegen és mostoha környezet nem Toppantotta meg, éppen ellenkezőleg: önállóságra, határozottságra szorította, és meggyorsította a felnőtté érés folyamatát. Az a tény, hogy egyedül is 'talpon tudott maradni, önmagában kellő önbizalom forrása lett. Már diákként megismerte a magyar 'társadalom keresztmetszetét. A Toldy főreálban magas rangú tisztviselők gyerekei között tanult. A vakációkat uradalmi bognár nagyapjánál töltötte. Nem is akárhogyan; napszámba járt. Később nyaranta sok időt töltött apai nagybátyjánál Gyomén. Itt a református 'tradíciójú birtokos parasztság világába pillantott be. 1932-ben, amikor leérettségizett, már nagyon tudatosan választott. A Köz- gazdasági Egyetem Mezőgazdasági Fakultására iratkozott be, remélve, hogy itt megkapja azt az ismeretanyagot és műveltséget, amelyre a parasztság világát gyökeresen átalakítani akaró embernek szüksége lesz.

A Diákok Házában 1934-ben alakult imieg a falukutató munkaközösség. A hazai szellemi élet erővonalainak átrendeződése folytán az ismeretlen Magyarországot megmutatni akaró fiatalok elölt hirtelen megnyílt az út. A népi írók csoportja természetes vonzási pólus volt a falukutatók számára, s ekkor már könnyű volt kapcsolatot teremteni velük. 1934-ben megindult a Válasz, megjelentek kisebb, népi szel105