Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Frenkl Róbert: Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem

tanár tart előadást. Mindez ma már szóra sem lenne érdemes, ha az óvatosságban nem játszott volna jelentős szerepet a tagság megnyerésének szükségessége. Igen, egy hazai előadót 1978-ban még „el kellett adni” a konferenciázó közösségnek. Ha a programban megjelenik a tény, lehet, hogy vihart vált ki, ellenérzést támaszt, vagy akár sokakat távol tart az eseménytől. A vezetőségnek persze jóvá kellett hagynia Szépfalusi javaslatát —, a döntésben több tény mellett fontos szerepet játszott fasori diák múltam is.

Rendkívüli élmény volt a konferencia. Ha csak annyit említek, hogy megismerhettem Cs. Szabó Lászlót, Szabó Zoltánt, beszélgethettem Kende Péterrel — alig van szükség további magyarázatra. Meglepő volt, hogy a vezetőség tagjaival, az akkori elnök dr. Szőllősy Árpáddal, Bárczay Gyulával, a szociológus Bállá Bálinttal, a jogász dr. Szőllősy Pállal, a közgazdász Kovács Andorral, a pedagógus Kneffel Magdával, a köztük is meglévő különbségekkel együtt és ellenére azonnal megértjük egymást. Szinte fájdalmasan jó volt a nyitott szellemű, keresztyén hitű, európai gondolkodású, magyar identitású értelmiségiek között néhány napot töltenem. A legnagyobb hatást, és nemcsak rám, kétségkívül Cs. Szabó László nyitó előadása, a Számvetés a hármas határon — A király jó szolgája..., de elsősorban Istené gyakorolta. A cím a helyszínre utal; Bregenz, ahol az előadás elhangzott, Ausztria, Svájc és az NSZK határán van. Az alcím Morus Tamás vérpadon mondott szavaira emlékeztet, csupán a voltam szócskát hagyta ki az író az idézetből, amelyben a ma is követendő hitbeli, etikai magatartást összegezte.

Az előadás olvasható az Új Látóhatár 1978/3. számában, megjelent a Szabadegyetem Csak tiszta forrásból (Bern, 1980) című kiadványában is. Ezért most csak annyit, hogy az előadás több információt nyújt a húsz éves Szabadegyetem kutatójának, mint egy nyitó esemény, — egyszerre jellemző a Szabadegyetemre és a hetvenes évek végére, 1978-ra, aminek a politikájában és hangulatában, a „már nem és a még nem” sajátos dialektikájában benne volt mindaz — és ezt éreztük, tudtuk —, ami a nyolcvanas évek végére robbant, — annál inkább sajnálhatjuk az eltékozolt évtizedet, gazdaságban, kultúrában, sportban, magyarságban.

Damülsben az is nyilvánvalóvá vált, ha egyöntetűen szeretettel fogadtak is, a tagságban — ez szükséges kinti identitásukhoz — erős az előítélet mindennel kapcsolatban, ami itthoni. Ez annál érdekesebb, mert a vezetőség tagjainak többsége ekkor még nem járt, vagy nem járhatott Magyarországon, mégis teljes nyitottsággal, természetesen határozott kritikával figyelték az itthoni életet. A tagság magatartását viszont — persze ez leegyszerűsítés — inkább a hazajárás, családi, gazdasági kapcsolattartás, de teljes szellemi-politikai elzárkózás jellemezte. Ez is mutatta, hosszú az út az igazi kézfogásig.

A cezúrát a Szabadegyetem történetében — nézetem szerint — az 1979-es év jelentette; ekkor vettek részt először — minőségileg is meghatározóan — magyar- országi előadók az akadémiai napokon (Mönichkirchen). Az ezt követő évtized csaknem minden konferenciáján szerepeltek hazai előadók. Ennek jelentőségét is majd csak bizonyos távlatból lehet pontosan megítélni. Kétségtelenül lényeges volt'ez a szabadegyetem résztvevői számára, de a sajátos jelentőségét az adta, hogy az előadók „eklektikus” volta ellenére — mind a külföldön élő, mind a magyarországi előadók meghívása szükségszerűen szubjektív szelekciót jelentett — egyfajta magyar értelmiségi eszmecserére is lehetőség nyílt.

Cs. Szabó László damülsi előadásában élesen bírálta — nevének említése nélkül, szeretetének is hangot adva — Keresztury Dezső egyik akkortájt megjelent versét. Bárczay Gyula, az akkori alelnök, Cs. Szabó nagy tisztelője, ám Keresztury Dezső tanítványa, érzelmileg elkötelezettje, diákkorában Keresztury lelki-szellemi gyermeke, nehezen bírta a feszültséget. Jórészt ő kezdeményezte, hogy az 1979-es konferenciára, ahol az identitás kérdése a népi kultúra oldaláról merült fel — Csak tiszta forrásból volt a címe, — Keresztury Dezső és a hazai néprajzosok meghívást kapjanak. A másik oldalról Sütő András Herder-díja erősítette a konferencia ausztriai megrendezését, ami lényegesen megkönnyítette a hazai előadók felkérését.

Ez volt a frontáttörés. A pillanat, a két nagy öreg találkozása méginkább az ér1123