Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Payer Imre: Canzone az ablakból, Kóbor kutya az elhagyott mezőn (versek)

PAYER IMRE

Canzone az ablakból

Az ablakból árva hókupaoot látok, a szél szeméttel teleszórta, s a hó elcsorog, mint a diadal.

A kupac mellett, mint egy merev unalom, törmelékhalom áh: félitégla mereng, halott vascsövek bamállnak, mialatt mindent múlttá vigasztal a tavasz — a jelen, egymáshoz érve két elmúlás egymásnak idegen.

Mögöttük vagy három lépésnyire felfordított kerti asztal a sértett, bár ez a sértődöttség egyre kopik, három száműzött lassan összeszokik.

Ám, ha a nyár, e barbár úr bezúdul,

ha hó már nincs, s a szemét megöregszik,

átfestik akkor az asztalt,

körébe ülnek újra,

mint ha nem történt volna semmi,

s ő lassan, sérelmét becsapva

mindent jelenre téveszt.

Majd amikor a durva tél megint bekopog, szemétre hajítva leli az idő, a közömbös — lába törve, máza lekopva, de nem ember, nem zokog, három kerek hónapra újra bölcs tesz arcával a fagyban, arccal a földben.

1120