Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Monoszlóy Dezső: Japán szerelem (novella)

nyaralók ablakiak mögül lesik a felhővel fátyolozott napot. Egyedül vannak a parton, vízzel, nádassal, s a mólóig vezető keskeny úttal körülvéve. Zavartan álldogálnak, a fiú a vízben, az asszony ;a mólón. Aztán a fiú is a móló fiapalló- jára kapaszkodik, s leülnek egymás mellé szorosan, mégsem olyan szorosan, hogy összeérjen a válluk. A hosszantartó csend végül üreget ás a gondolatoknak, a hátra és előre kapaszkodóknak egyaránt. Az asszony a férj éré igondol és arra, mindössze egy hetet tölthet még együtt ezzel az idegen fiúval. Valószínűleg semmi se történik közöttük, és ha ennek a különös nyaralásnak végesxa- kad, másutt már úgysem találkozhatnak. Nevetséges is lenne. A fiú alig múlt tizenhét éves. Ezt a panzió tulajdonosnőjétől tudja. Ugye, milyen jól fejlett a mi Dánielünk? jegyezte meg egyszer. Senki se hinné, hogy még egy évet a katonaiskolában kell töltenie. Miért éppen a katonaiskolában? Nem mindegy? Ilyen fiatal kölyökkel nem szabad lefeküdni. Az a bátortalan csók sok mindent elárult. A fiú alighanem teljesen tapasztalatlan. Ugye, milyen szép |a mi Dánielünk? magyarázta a panzió tulajdonosnője. De hát miiért, neki mondja és méghozzá azzal a kajánfcodó éllel, amely az édeskés hangjából kiszűrhető. Dániel valóban szép. Olyan szép, mint egy fiatal Apolló. Majdnem [kétszer akkora, mint ő, bozontos, szőke hajia világít, mintha a nap fészkelne benne. A fiú azt gondolja, ezentúl csak ezt az asszonyt fogja szeretni, mindig, örökké. Az asszony majd elválik a férjétől, és akkor minden megoldódik. Először ugyan el kell végezni az iskolákat, a katonai akadémiát vagy az egyetemet. Diplomata lesz vagy tengerész. Előtte még le kell érettségiznie, az is egy év. Négy-öt év, ha minden jól megy. Az asszony idősebb nála, de ezt európai szemmel nem lehet észrevenni. Tizenhét évesnél ő sem látszik többnek, olyan, mint egy porcelánbaba, hiába kanattyol Henna, az a vén boszorkány, mit gondolsz hány éves a követné? Dániel egy csöppet sem kíváncsi erre, huszanmyoilc, mondja' la panzió tulajd'onosnője, ő csak tudja, ő mindent tud. De a kuncogásában van valami erőltetett. Féltékenységet és irigységet takar. Szép pár vagytok, szent igaz. Ádám akkorka Évát nem is vett volna észre a paradicsomban. Olyan vékony az öle, mint a lepkeszámy, ha nekiesel, felinyársalod. Mit válaszolhat ennék a tramplinak? Vele nem érdemes vitatkozni, száján a ki nem mondott is összemocskolódik. Különben jól esik, ha ilyeneket fecseg, elképzelni is iéleg- zetállátó, hogy ő ezzel a csodálatos lepfceszármnyal, az első igazi nővel, a szerelemhez méltó testtel valaha is közelebbi kapcsolatba kerülhet. Eddig utcalányokkal kellett beérnie, meg a szobalányukkal, az is éppen a legrosszabbkor, amikor a szerető társat kereste benne, hevesen eltolta magától, Vigyázzon, fiatalúr, nehogy valami bajt csinál jón! Na és Hamni? Az is az ágyába fektette egyszer. Ilyen öreg nő, még most is érzi a kediemetilen leheletét. Csakis botránnyal végződhet az ilyesmi, rikácsolja Henni, fogalmad nincs, mire képes egy szamuráj férfi, levágja a farkadat, hihi, vagy egyszerűién eltetet láb alól. És mit szólnak hozzá a szüleid? Mihez? Hiszen semmi sem történt, csak a fiú tudja, hogy feleségül veszi az asszonyt és örökké szeretni fogják egymást. Mit mondanak majd a szülei? Semmit se mondanak. Apja legföljebb ellátja ismert jótanácsaival, képzeld magad elé, hogy a klozetten ül és erőlködik. Kezében megrezdül a címeres cigerettatároa, nem a felindultságtól, hanem egyszerűen azért, mert már évek óta reszket a keze. Anyja még ennyit sem mondana, előkelőén mosolyogna, kicsit büszke is volna rá. Lám, Dániel mindössze tizenhét éves, és máris egy ilyen pillangókisasszony-történet. Dániel okos és szép, vele mindig rendkívüli dolgok történnek. Esetleg iazt is hozzátenné, rosszallóan apja felé fordulva: Miaga pedig ne legyen ilyen közönséges, merni bírom elviselni a népi fordulatait. És a férj ? Dániel nem fél a haláltól, egyelőre csak önmagán

1113