Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Kemenes Géfin László: Fehérlófia hat (próza)
az izmok az idegek a hajszálerek a szürke sejtek katalin szeme krisztina bim- bókája a boldogságos szent szűz napján néha szegény tekintet és fény nélkül a polgári társaságban mégis arra arra lön a gondviselés által kiválasztva hogy szíve alatt hordozza azt aki mennyei atyját a földön dicsőítse s egykor az isteni felség jobbján üljön azt akinek nevére számtalanok térdei meghajolnak s akit én is uram megváltóm gyanánt tisztelek és imádok ha én is járnék hegedűórára amikor Unkász megigazította tolldíszét az éjszaka sűrűjében magasztos anyja üdvözítőnknek mein vater ist ein graf ein graf? ja ein photograf és az anya? engedd meg, hogy mint te áldássá legyek szeretteimre nézve igénytelen és szíves voltommal szívizmommal ha felébredek az atya jobbján ébredjek fel és ne úgy hogy amikor bevittük neki a túrósrétest felült az ágyban és csak sírt, akkor ránézett malvinkára aki ruhája egy gombját csavargatta és nem nézett atyára aki visszadőlt az ágyra és le- húnyta a szemét. — Jaj édes Istenem, de késő van már. Alszol, kisfiam? Ne felejtsd el, hogy mise után megyünk Ságra, remélem jó időnk lesz. Eszti néni biztos megint valami finomsággal áll elő, emlékszel tavaly húsleves volt, utána kakaspörkölt, azután rántott hús, végül túrós rétes, nem tudom, minek az a nagy trakta, na meg a kompót, utána meg Matildékhoz is beszólunk hazafelé, remélem a Kari nem lesz ott, mert biztos belém köt majd megint. Jól aludjál, édes fiam. A holnapi misén ministrálsz-e? Jaj, olyan szép, amikor látlak misekönyvvel a kezedben a Tarziciusz-ruhádban, a mi jó, istenfélő, szentéletű plébánosunk oldalán, mert nincs is szebb, mint a mi gyönyörű vallásunk. A skapuláréd, amit elvesztettél, az meglett? Vigyázz ám, hogy mindig a nyakadban legyen, emlékszel, mit mondott a lelkigyakorlat alatt a csodálatos Szívós Donát a skapuláré- ról. — Nem emlékszem, anyám, hogy mit mondott az a vén balfasz, csak azt láttam, hogy kiveri az izzadság, és arról fosta a szót, hogy ne csókolózzunk, mert bűnbe visz. Ezért küldted rám azt a vadbarom Végh Miskát a Tóth Tiha- mérral, hogy papoljon nekem a tiszta férfiúságról? Halvány fogalmad sincs, hogy mi van bennem? Hogy leszarom az egészet, hogy utállak, hogy utálom a Malvint, hogy csak Fanyűvőt szeretem és Katalint, és csak Krisztina szőke illata érdekel? Hogy megcsókoltam a pincében? Hogy visszacsókolt? Hogy nincsen se apám, se anyám, hogy magam szülöm újjá magamat? — Mert nem jó útra visz, kisfiam, ha örökösen azokat a kalandregényeket olvasod. Látom a sok pengős regényt meg a Tarka Regénytár füzeteit, meg a lovagtörténeteket, nem is tudom, hogyan jutsz hozzájuk. Azért is gondoltam, hogy szólok a Miskának, adja kölcsön a szentéletű Tóth atya könyvét, mert abban nagyon sok épületes dolgot olvashatsz, és még nagyon fiatal vagy, kisfiam, hogy lányokra gondolj. Tudom, nem szeretsz erről beszélni, nekem se könnyű, de tudok róla, ahelyett inkább a fizikát meg a matematikát vennéd elő, ha Tóth Tihamért vagy Kaszap Istvánt nem szívesen forgatod, pedig hidd el, csak a javadra válna. Tudom, hogy biztos sok szép dolog van a Donászyban meg a May Károlyban is, meg a többi könyvben amit látom, hogy állandóan falsz, kisfiam, nem akarom én, hogy örökösen a számtant bújd, de nemsokára gimnáziumba mész, és azután már nagyon sokat fog számítani, hogy milyen eredményt érsz el, hogy milyen lesz a bizonyítványod. 1109
