Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Kemenes Géfin László: Fehérlófia hat (próza)
KEMENES GÉFIN LÁSZLÓ Fehérlófia hat LXIII a homokgödörnél megáll régi harcok színhelye, amikor M. Mikit lekísérték kivégezni mivel hogy állítólag besúgta földalati szervezetüket az ÁVÓ-nak csak Gödör a neve de ez az ő birodalmuk minden fűszálnak története van a két nádas melyben tavasszal kardélre lehet hányni a békát meg ősz elején nekidőlni a lejtőn a göcsörtös törzsű nagy akácnak szemben Pócza bácsi kertje mogyoróbokrokkal körülvéve az ösvény körbe vezet ha tudod az útirányt ahol ruszkik tanyáztak nemrég előtte német tankcsapdák tüzelőállások beásva a Gödör déli oldalába onnan lőtt egy német katona légvédelmi ágyúval ez a háború a német tüzértiszten lehetett látni mennyire zavarja hogy vagy hétnyolc gyerek körülállja míg ő tüzel az amerikai bombázókra ez az a fa ahova Kovács Jani macskát akasztott de amit Fanyűvő rögtön kiszabadított a több sebből vérző macska nyávogás nélkül tűrte a kínzást csak amikor lekerült nyakáról a zsineg hirtelen odakapott és megkarmolta szabadítóját aki mégsem mondta miközben karjáról nyalta a vért, hogy bár hagytalak volna lógni te büdös dög hanem csak elfordult mert nem bírt Kovács Janira ránézni akkor Fehérlófia nagyon szerette Fanyűvőt Mi a legszebb? A szabadság. Még langyos a föld és bár igazán ezt legjobb egy novemberi vagy inkább januári szombat délután megszentelni most is jó mert ebben a szepemberben ez az első. Ilyenkor egyedül van pedig az anya akiben még mindig otthon van holott már kiszabadult és fáj neki is hogy őneki fáj szótlanul takarít körülötte. Először mindig megmosakszik, bár nem mindig derékig, de lábat is mos, pedig már. Pizsamát vesz fel és a Könyvvel kezében befekszik megvetett ágyába, jóllehet kint még süt a nap, aránylanak a platánok meg a vadgesztenyefák, átlátni a szomszédba a postamesterék laknak a Lessz ... Malvin játszik ott a Gyöngyivel míg szótlanul söpörnek porolnak körülötte s ő belebújik a könyvbe a tiszta ágynemű közé a lepedő meg a nagypárna szagába ami kiismerhetetlen tiszta szag nem az övé mert neki nincs „szaga” magára húzza a paplant aztán a takarítás áttelepül az ebédlőbe csendben az ajtó is bezárul és akkor beléphet végre az Igazi Szentélybe ahol Cora sötét szemével hosz- szan néz a vadon sűrűjébe Unkász bukkan fel Cora fehér selyemben siklik nem látja senki csak ő szőke mint Krisztina csak aranybarna a szeme és ujjai nem rózsaszínűek hanem fehérek mint a márvány. Nincs otthon, nem hallja a focizást a Gödörben, bent van a Könyvben ahova ő is tartozik. Érzi ahogy hason fekszik lába között megkeményedik és így keményen áll a vadon szélén mint Dzsafár vagy mint Beszterce ostrománál kivont karddal de hát vissza ide a préri peremére a szabadságba holnap úgyis mise és Kisasszony napja Ságra. Nyílik az ajtó, Kisfiam holnap ne felejtsd Ságra megyünk tudod az Eszti néni. Elfordul, mert ég a préri, a szabadság. Malvin is hazajött de neki majd ágyba hozzák a vacsorát, ő olvas. 110'
