Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - KOVÁCS IMRE EMLÉKEZETE - Tóth Pál Péter: Kovács Imre és a magyar parasztság jövője (tanulmány)

— írta — ráléptek arra az útra, amelyre az egész parasztságnak rá kell lépnie, ha boldogulni akar: nem törődnek, hogy mit tartanak felőlük, mit beszélnek róluk és bíznak a jövőjükben.”27

Kovács Imre iá földreform, a szövetkezés és a parasztság képzését, művelődését biztosító népfőiskola híve volt. Egy ideig ő is a kibontakozást, a -paraszti életforma megváltozását ezeknek a formáknak a rendszeren belül történő megvalósításától várta. Rövidesen rádöbbent azonban arra, hogy — új ideológia és határozott politikai program hiányában — ezek önmagukban nem jelenthetnek sikert és a megoldásnak is vékony szeletei lehetnek. Felismerte azt, hogy tényleges változás csak akkor következik be, ha a földreform együtt jár a paraszti állapot bonyolult, szerteágazó viszonyainak felszámolásával, a termelés átszervezésével, az iparosítással és a mezőgazdasági szociálpolitika törvénybe iktatásával. Tudta, hogy az ország társadalmi és szociális struktúrája átalakításának élőfeltétele a szabad véleménynyilvánítás: az, ha a nép a maga képviselőit küldheti a parlamentbe s nem „azt kell megválasztania, akit rákényszerítenek és akikhez rendszerint semmi köze.”28 Tehát csak akkor „várhatunk valamelyes változást is sorsunkon — fogalmazta meg — ha népünk számára lehetővé válik a szabad állásfoglalás és ennek politikai realizálása.”28

Kovács Imre harcolt a földreform megvalósításáért, de tudta, hogy az csak „egy új társadalmi és gazdasági rendben jelent, jelenthet megoldást.”30 A rendszer természetét ismerve ugyanis tisztában volt azzal, hogy a meglévő keretek között radikális változásra nincs lehetőség. Nem kis rezignáltsággal állapította meg így, hogy a szükséges feltételek s megfelelő politikai vezetők hiányában nem született meg a magyar program s így a „háború utáni Európa politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendjében a magyarság külön, nemzeti karakterének megfelelő új életforma megteremtése még várat magára s félő, hogy már csak a történeti erők sodra hoz valamilyen új megoldást.”31

Kovács Imre számára természetesen az nem volt kétséges, hogy a nagybirtok törvényes intézkedéssel vagy forradalommal egyik napról a másikra megszüntethető, s hogy ennek rövid időn belül be kell következnie. De addig sem akart tétlenül várni, mert 'tudta, ihogy a paraszti állapot felszámolása és a paraszti mentalitás átalakítása nehéz feladatat jelent és hosszú időit fog igénybe venni. Éppen ezért készült a háború utáni új -rendre és a parasztságot is a jövőre akarta felkészíteni. Írásban és szóban hirdette, hogy az általa felrajzolt jövő csak egy új gazdasági és társadalmi rendben lesz megvalósítható, addig pedig, amíg ezt el nem érik, a parasztságot új életformára kelll 'tanítani, nevelni. „Ez -az új életforma -ledönti a társadalmi, gazdasági, szociális és -kulturális korlátokat, a parasztságot teljesen felszabadítja, s a város és falu ellentétét lényegesen csökkenti.”82

Kovács Imre 1945-öt megelőzően 'legtöbb írásában a parasztsággal foglalkozott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy figyelme leszűkült a paraszti osztályra. Magyarország — proletárország? című cikkében a munkások helyzetét elemezve arra a következtetésre jutott, hogy „az ipari munkások olyan viszonyok között élnek ia városban, mint a mezőgazdasági munkások ia faluban.”33 Ennek megfelelően az -ipari proletá- r-iátus kiszolgáltatottságát -az agrárproletáriátuséval rokonította. Erdeivel ellentétben Kovács Imre tehát nemcsak az agrárnincsteleneket, a kis- és törpebirtokosokat tekintette nemzet alatti helyzetűeknek, hanem az ipari, vagy az ő szóhasználatával élv-e a városi prol-etáriátust is.34 De még -itt sem állt mag, számításai azt bizonyították számára, hogy a megélhetés problémája szinte észrevétlenül csúszik át laz egyik társadalmi osztályéból a másikéba, hogy „a mezőgazdasági és az ipari munkások nagy tábora mellett az értelmiségiek vagy -nyugodtan kimondhatjuk laz egész közép- osztály ugyanolyan megélhetési gondokkal küszködik és ez folytatódik a közbül eső kategóriák felé.”35 Az értelmiségi ifjúság és a dolgozok -egymásrautaltságával kapcsolatos gondolatát már idéztem, emellett tisztában volt azzal is, hogy a parasztság és az értelmiség sorsának Imegváltoztatása nélkül nem lehetséges. A társadalmi rendszerváltozás szükségességét pedig, minit ahogyan arról már szóltam is, számos írásában megfogalmazta. Ennek maniifeszt követelése a Márciusi Front mind100