Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - KOVÁCS IMRE EMLÉKEZETE - Tóth Pál Péter: Kovács Imre és a magyar parasztság jövője (tanulmány)

gazdaságban.8 A magyar parasztság és ezzel együtt a magyar társadalom jövőjével kapcsolatos álláspontját így csak akikor értelmezhetjük helyesen, ha azt osztálya, a magyar parasztság, lilletve szőkébb értelemben a parasztság kis- és középbirtokos rétegének álláspontjaként fogjuk fel. Ez a megállapítás nem mond ellent annak, hogy Kovács Imre nézeteinek kifejtésekor, álláspontjának megfogalmazásakor nemcsak a parasztságot Illetve a kis- és középbirtokos réteget, hanem a magyar társadalom egészét figyelembe vette. E paraszti réteg helyzetéhez, jövőjéhez kötődő nézeteihez az agrárnincstelenek érdekeinek vállalása, törekvéseinek megfogalmazása is szorosan kötődött, s így a parasztsággal kapcsolatos állásfoglalása szinte mindig szétfeszítette az addig megszokott vagy hagyományosnak elfogadott kereteket.

Véleménye szerint a parasztság helyzete és jövője a múlt század eleje óta foglal el központi helyet a magyar társadalom életében s a paraszti társadalom belső tagoltsága s azok a feszültségek, amelyek a két világháború közötti időszakban is meghatározták iá falvak életét, a jobbágyfelszabadítást követő évtizedekben alakultak ki. A Baltikumitól a Balkánig húzódó területsávon „dinasztikus, hatalmi, imperialista és a jó Isten tudja még, hogy milyen 'érdekek akadályozták 'a fejlődést, s hatvan millió paraszt nem tudott idejében kilépni a feudális keretekből és életformájukat, kultúrájukat a technikai civilizációval szembeni idegenkedésüket és terveiket tekintve másít iíis parasztok.”9 Látta, hogy az iá paraszti valóság, amely a -kelet- európai térséget jellemezte — szóhasználatával élve — a megrekedt társadalomfejlődés következménye. A magyarság vonatkozásában pedig e sajátos fejlődés fontos összetevőjének 'tartotta azt, hogy a parasztság csak elvben szabadult fel és vált az ország többi állampolgárával egyenlővé. Ez is hozzájárult ahhoz és meghatározta, hogy amikor a múllt század utolsó évtizedeiben az ország társadalmi, gazdasági struktúrája s ezzel együtt a tudati viszonyok is átalakultak, a parasztság „néma” maradt. A fenti folyamatok eredményéként is rögzült birtokmegoszlás aránytalanságát az agrártársadalom szerkezeti felépítésén is egyértelműen ki lehetett mutatni. Ezt tükrözte vissza az — s ezek az adatok Kovács Imre szinte minden írásában megtalálhatóak —, hogy ia|mlíg 1913-ban egy-egy nagybirtokosra 4630 kát. hold, addig a törpebirtokosokra átlagosan csiak 1,6 kait. hald jutott. Ez a helyzet lényegében az első világháborút követően, a drasztikusan megváltozott államhatárok között sem módosult.

Kovács Imre számára egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a magyar társadalom strukturális betegségének minden vonását a legjobban az agrártársadalom legalsó -rétegeinek elhelyezkedése és egymáshoz való viszonya tükrözte. A felsőbb osztályok nem akarták észrevenni, hogy „a parasztidill és a parasztromantika mögött egy éhes és rongyos osztály árnyéka húzódik meg, akik akkor már feketén kígyózó sorokban vonultak a kikötők félé, hogy Amerikába vándoroljanak, vagy élethalálharcot vívtak -a nemzetiségi vidékeken ia jól megszervezett szlovák és román földbir- takpolíitlkával.”10

Ebből a reménytelenségből szerinte a változást a különböző hatások eredőjeként megindult falukutatás hozta. Kovács Imire, a többi falukutatóval együtt az illúziók helyett a kijózanító valóság, a magyar társadalom pontos ismeretével a szükséges és esedékes reformok megvalósítását kívánta szolgálni. Nemzedékének törekvéseit annyiban látta másnak az előttük járókétól, hogy véleménye szerint ők már felismerték: „sorsuk össze van kötve a magyar dolgozók sorsával és az ő helyzetük függvénye amazokénak.”n 1941-ben, az elvégzett munkára visszatekintve úgy látta, hogy a -magyar irodalom [történetének legszebb fejezete 1933—1940 közé esik, vagyis arra az időszakra, amikor -az írók „egyetlen szempillantás hatalmas -perspektívájába állították a magyar falut -és feltárták összes problémáit.”12 Szerinte az írók két világháború közötti -lelkiismeret-vizsgálata lehetővé tette a bajok megállapítását, illelve megjelölte a segítés módját. S mintha 1943-ban megfeledkezett volna a két évvel korábban megfogalmazott reális értékítéletéről, mert azt írta, -hogy: „Ma már teljesen kész a program, csak lehetőség kell a végrehajtására.”13 Kovács Imre optimizmusát sajnos a bekövetkezett események rövid .időn belül megcáfolták, 1944/45 for97