Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - HOMMAGE A MÁRAI SÁNDOR - Vatai László: Márai Sándor naplói (Az ember és az író) (tanulmány)

keresztény lelki világból, de megtette végül. Meghalt a bűntudata, hogy újra éljen Ulysses. Csak a semmibe futó világ iszonyata térítette időnként vissza. Nietzschében érzékelte először felbomló világunkat. Ott vibrál minden sorában az egzisztencializmus is. Közvetlenül nem veszi át a gondolatait, maga éli meg őket. Nem keresztény egzisztencialista, közelebb áll Sartre-hoz, de értelmessé próbálja tenni az ember abszurd létét. Nehezen megy: csak a művészettel, később a szép halállal operál, s mind a kettőt belengi a gyönyör valamilyen formája. „A kéj a Jó Halál, kicsiben; nagyban és komolyan sem lehet más; okosan kell megszervezni és megvalósítani a Jó Halált.”21 — Csak az utóbbi években találkozott Spinozával. Hatásról nem beszélhetünk, inkább igazolja a Márai előtt kibontakozott világképet. Ateista, mint a mai ember: a vallások útmutatása nélkül tájékozódik a Mindenségben. Űrrepülései útján az ember elhagyta a Földet, talán ezzel indult el igazi történelme. Kezdetét vette az eszkatológikus nagy ugrás. A mai gondolkozás szerint nem lesz bibliai világvége, az ember maga harcolja ki ezt a fordulatot: test nélküli személyes tudattá válik mindenestől. „Ma még nem tud a Test médiuma nélkül élni — de lehet, hogy az Energia, ami a Személyiség, egy napon tudatosan eldobja a testet, mint a kopoltyúkat és uszonyokat.”22 Ez az evolúciós eszkatológia mind fontosabb részévé válik a mai világképnek, s Márai is vallja.

Kialakulásában a filozófusoknál fontosabb szerepet kapott a természettudomány és a technika. Egyik szülőhelye Mount Palomar. Ez a kaliforniai csillagvizsgáló eddig legmélyebben pillantott be az univerzumba, és ismét parányivá tette a nagyra nőtt embert. De büszke paránnyá. Itt készülnek, az öt méter átmérőjű tükörlencse segítségével, a világűrről felvett fényképek. Sok milliárdos számokat rögzítenek: sok milliárd galaxis van, sok milliárd fényév távolságát érzékelik a lencse nyomán. Márai a kozmikus Indulatot látja a képekben, roppant erők kibontakozását. Á galaxisok állandó párzása már csak az ő elképzeléséhez kötődik, bár erőteljesen fejezi ki benne az Indulatot. Schopenhauer feltűnik a csillagvilágok mögött is.

Soha nem képzelt tudáshoz jutott az ember, és soha nem képzelt tudatlansággal áll vele szemben. Űjra itt az irracionális beütés, a fizika világából visszalépünk a a metafizikába és a hithez. De már nem értelmes megnyugvással: az embert és új világképét is átlengi a káosz. Már fel is bomlik a születő világkép: semmivé vált a tér, s a mikrokozmoszban meghalt az idő. Ráadásul: a modern ember Isten nélkül néz szembe a feltámadt káosszal.

Világképünk legkézzelfoghatóbb része az emberi közösség állapota. Ennek egyik megoldási kísérlete a szocializmus; kommunista változatában termelési rendet is építettek belőle. Márai mindenestől elveti. Szocializmuson csak a munkásvédelmet gondolja, a szakszervezetek ténykedését. Szerinte, a kommunista termelési rendnél eredményesebb a szabadvállalkozás rendszere, ha a szakszervezetek munkásvédelmi jogával jár együtt. A második világháború óta a nyugati világban a szociális termelő erők kontrollálják az államhatalmat, a szovjetben az állam ellenőrzi a termelő erőket. Mindenütt az életszínvonalból láthatjuk az eredményt. Erre nem kellett forradalommal kényszeríteni a nyugati kapitalistákat és a tőkét; a gazdasági élet természete szorította rá, hogy a munkásból fogyasztót csináljon, hatalmasan emelje az életszínvonalát. Barikád nélkül kialakult a progresszív adózás és a reálmunkabér. Márai szerint ez a változás további útja is.

Nem ilyen egyszerű a kérdés: a megoldott szociális problémák újakat hoznak magukkal. Nyugaton megszületett a konzumcivilizáció. Gyakorlatában, világnézeti ténykedés nélkül, a gazdasági kérdések megettek minden mást. Sivárrá tették az életet. Nem elégítenek ki a könnyen kapott materiális javak, s az eltűnt szellemi értékek hiánya pótolhatatlan. Két japán író nyomán mondja Márai: „...mind érezzük, hogy az elégedetlenség, amely a ’bőség’ mostani menetében nyugtalanítja a tömegeket, valamennyiünk személyes problémája. Ezt csak kevesen merik megvalla- ni.”23 Márai nagyon egzisztenciálisan érzi. Ö liberalizmust és szabadságot akart, de Croceval együtt tudja: „A szabadság és liberalizmus csak a szocializmus ellenőrzése mellett lehet ebben a világban emberszabású.”24 Kénytelen akceptálni a modern világképnek ezt a tételét is. Túltelítődött a Föld az ulyssesi életforma számára.

1039