Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Csokits János: Látkép, Leendő voltomról, Kékszakáll hetedik monológja, Egy ünnepelt hazafi köszöntése, Fata morgana, Lascaux-i fohász, Egy hajótörött naplójából (versek)
valahogy érzem: én vagyok ő — hirtelen összeáll az itt és most, nézek a semmibe; nincs ebből kiút? * Keresték a kiutat innen költők, álmodok, szentek, az Éden látnokai, keresték Bábel és Gomora földjén, Ararát iszapjában, keresték mindenütt az utat az iszapon át az Édenkertbe vissza, a szerpentint ki a szívből, az ösvényt a puszta szívből, a délibáb útját hazafelé. . . * Innen repült fel fiával Daidalosz ... Repülni? Ugyan hová? Véges világból végtelenbe tán? Levetni minden béklyót? Istent játszani? Testgyakorlás a börtön udvarán. * Ikarosz röpte illúzió: ki szárnyra kel, csak színhelyet cserél. Hiába ölt magára jelmezt, madártollat, vagy űrruhát: a földi hús csontjához tapad, a Holdon is földi vágyat érez. * Borostyánkő a szó, benne buborék a perc, hangokkal körülzárt idő, múlásba meredt múlás, életem egyetlen mozzanata —
