Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - HATÁR GYŐZŐ 75 ÉVES - Károlyi Csaba: Határ Győző: Anibel (kritika)

váltatlanul és kizsákmányoltan, mint még soha — bandukoltam én egy kora tavaszi délután a Libatopi Lápról jövet, végesteien végig a Gyalomszegi úton.” Ezeknek az időknek a világát árnyalja a regény egyik legmarkánsabb figurájának, az öreg Verderber Nándi bácsinak, az Upregurán Színház műhelyépülete főnökének a „Sztálini Színjátszására vonatkozó tömör helyzetképe: „Szavamra gyerekek! Itt megszűnt embernek ember által való ábrázolása...” A főhős helyzete pedig (akiből a színház párttitkára, Humayer Ildikó megpróbált volt partizánvadász helyett volt partizánt csinálni) röviden akár ennyivel is jellemezhető: „A sorsra bíztam hát, hogy kitelepítenek, vagy kitelepítettek lakásába utalnak.” Volt keleti hadifoglyok, tönkretett polgárok, felfelé és lefelé ívelő pályákon futó színészek, színházi műhelyesek, léhűtők, csavargók és ávósok között játszódik a nagyívű szerelmi történet. (Megjegyzendő, hogy miközben a környezetfestő részek helyenként a legjobb oldalak közé tartoznak — pl. a Verderber-birodalom ábrázolása —, addig máskor ezeket a mellékszálakat nem érezni elég szervesen a regénybe illeszkedőnek — főleg az Ede-történet esetében.)

A regénytrilógia kiindulópontját Sömjén Simon immár tíz éves reménytelen szerelme adja, melyet a hajdani híres cukrász hajdan lenyűgöző szépségű leánya, Ernike iránt érez. Az egyoldalúnak indult szerelem még a háború előtt bontakozott ki, mi- koris Simon nyolc éven át naponta megleste imádottját, aki persze akkor még észre sem vette. A háborúban, majd a „Konzervdobozokból Épült Ország”-beli hadifogságban ez a szerelem éltette, hogy aztán hazatérve és Emikével összemelegedve hamar kiábránduljon belőle, mert „Ernike bizony a szépségkirálynői kategóriából kihullott”. Helyette viszont beleszeret a lány anyjába, Anibelbe, aki kinézetre inkább a húga lehetett volna a lányának. Így fordul a kocka: a reménytelen szerelem nagysokára való beteljesülését várnánk, és helyette egy furcsa szerelmi háromszög kialakulásának lehetünk tanúi. Az idilli Ernike-szerelem helyett a „bűnös” és viharos Anibel-kalandnak. Mígnem a lány meg nem lepi anyjának és volt vőlegényének légyottját, hogy Mike (ahogy Simon újdonsült menyasszony-jelöltjét nevezi) harisnyakötőjének megcsattogtatásával mindennek véget vessen. A főhős pedig a regény végén — a Humayer Ildikóval való rövid kaland után — annak a Hangyikának az oldalán állapodik meg, aki nem más, mint Verderber Nándi bácsi kisunokája, a közben kikupálódott kis csitri, aki „a megszólalásig Ernike, szakasztott mása, amilyen akkor volt — akkor, tizennyolc éves korában”, és aki azt is bevallja, hogy titokban már régóta reménytelenül szerelmes Simibe, mint ahogy ő az volt annak idején Emikébe. Nem véletlen tehát, hogy egyből az jut eszébe Simonnak, hogy cukrászdába viszi a lányt, majd később azt a megállapodott életet alakítja ki vele, melyet Emikével eltervezett.

A regényben azonban nem Hangyikára, nem is Emikére esik a hangsúly, hanem a titokzatos és ellenállhatatlan Kerkápolynyeréki Kerkápoly Sándorné szül. Magoldy Magdolna Mikolka Mária Anna Izabellára, azaz rövidebben: Anibelre, aki a cselekmény előrehaladtával még újabb és újabb neveket is kap. Előbb Mamumi (azaz Ernike szeretetre méltó anyukája a Napsütötte zápor című első részben), aztán Kismama (miközben Ernike a Kisbanya nevet nyeri el az Anibel a Zsiblibán című második részben), majd Mike (az Anibel-szerelem tetőpontján) és végül Anibel-Kybele és Magna Mater (a kapcsolat mitikussá válásakor az utolsó, Magna Mater címet vi- lő részben).

Anibel ugyanis, akit a lánya csak „katonaringyóból vedlett konzumnő”-nek és „utcai franká”-nak nevez, az ávós százados pedig „jóvágású debellá”-nak, a 44 éves „részegítő teltségű” és „megfoghatatlan fiatalságú” Anibel mama, 30 éves lánya életének szerencsétlen elrontója, aki a sors akaratából lánya szeretőit sorra „elmarja” tőle, szóval ez a mindenképpen rendkívüli nőszemély a könyv végére felmagasztosul, lénye és Simonnal való kapcsolata mitikus összefüggésbe kerül. Történetük a harmadik részben a Kybele—Attisz történettel kerül párhuzamba, habár Simon— Attisz nem férfiatlanítja magát és nem vérzik el, hanem újra kezdi Verderber Han- gyikával, Anibel—Kybele pedig hagyja ezt, mintegy áldását adja rá azzal, hogy

976