Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - HATÁR GYŐZŐ 75 ÉVES - Csuhay István: Ami látható és ami láthatatlan: Határ Győzőről (Életrajzi vázlat)
temi tanulmányait 1938-ban, a budapesti műszaki egyetemen, építészként fejezte be. A diploma megszerzése után néhány évet mérnökként dolgozott; olyan épület, amit önállóan, saját tervei szerint és saját néven készített volna, soha nem épült meg, de mérnöktársainak munkájába számtalan alkalommal segített be, és végzett el kisebb vagy nagyobb tervezői feladatokat, legtöbbször anonim módon. A negyvenes évek elejétől Borbiró-Bierbauer Virgil mellett és gyakran helyett gyakorlatilag ő vezette a Budapest átfogó városrendezési projektumához szükséges mérnöki felmérő-rendszerező munkavállalatok. A negyvenes évek első felében Határ két társával, Kelen Tiborral és Ágoston Gáborral együtt részt vett egy Horthy-ellenes szervezkedésben; a hadbíróság emiatt első fokon tizenkét évi börtönre, majd ötéves börtönbüntetésre ítélte, amelyből 1943 májusától mintegy másfél évet le is töltött a vezérkari főnökség sátoraljaújhelyi fegyházában. A front közeledésével egyidőben a büntetőtábor is fokozatosan nyugatra települt; Határ innen meg tudott szökni, és a svéd követség egyik budapesti védett házában lelt menedékre. Félévi bujkálás után 1945 kortársaihoz hasonlóan számára is valóban új életet, fellélegzést, lehetőségeket jelentett. Ha szakaszolni akarjuk Határ Győző pályáját, a négy, alábbiakban részletezendő pályaszakasz közül idáig tart az első, eddig húzódnak a korai évek (1934—1945). Ezt az időszakaszt egészen a legutóbbi időkig a nagyobb lélegzetű munkák közül többnyire olyan művek fémjelezték, melyeknek kézirata Budapest 1945-ös ostromakor elveszett vagy megsemmisült, s így csak hírük ismert, mint például a Torion Péter című regényé vagy A veszélyes fordulatszám című filozófiai traktátusé. De ide tratozik az Aurora-sorozatban nemrégiben megjelent Csodák Országa Hátsó-Eurázsia című, tizennyolckötetes filozófus-regény- folyam, és ehhez az időszakhoz kapcsolódik a kéziratban lévő Darályvilág Magyarországon című szatíra. A kisebb művek közül jónéhány vers és novella sorolható ide; többek között azok, amelyeket Határ évtizedekkel később „Ju- veniliák” fejezetcímmel verses-, illetve novelláskötetébe függelékként, mutatványként felvett. A következő, második pályaszakasz, amelyet Nemes Nagy Ágnes a korra vonatkozó, találó kifejezésével a „hároméves irodalom” időszaka (1946—1943) elnevezéssel illethetünk, Határ Győző magyarországi irodalmi munkásságában bizonyára a leglátványosabban termékeny etap, és sok tekintetben aranykor: a kézikönyvek, ahogy már említettem, két kötetet is regisztrálhatnak itt, a Hexánét és a Liturgikont, előbbit a Molnár György vezette Magyar Téka kiadványaként, utóbbit Philebos-kiadásként — ez az impresszum tulajdonképpen Határ a Válasz visszalépése miatti magánkiadását fedi. És a két megjelent kötet mellett rejtőzik itt lelkesedésből írt s azóta sem publikált regénykézirat, megjelent és azonnal vissza is vont verseskötet, és megannyi más, később, ket-há- rom, néha négy évtized elteltével előbukkanó mű. A szakaszzáró év, 1948 végső soron az életműben is alighanem választóvíznek számít, hiszen minden látható termékenység ellenére kétségtelenül a végső kiábrándulás éve. Nem csupán írói értelemben, sőt, talán úgy kevésbé, hiszen Határt életkörülményei általában nem zavarták írói tevékenységében. Egy pillanatra utalnom kell életrajzára, a baloldalhoz való vonzódására (ami az ő esetében a francia forradalom eszményítését jelentette leginkább), valamint arra, amit korábban említettem már: 1945, úgy tűnt, Határ számára is új lehetőségeket hoz. Rövid idő, néhány hónap alatt világossá vált előtte, hogy reményei illúziónak bizonyultak. Határ ugyanazt a baloldaltól való elfordulást 966
