Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Gál Ferenc: Egy világ mintája (Marsall László költészete) (tanulmány)
lés, sortördelés jelentik a fő eszközöket. Olyan fogások, melyek a vers hagyományos alapelemeinél (szótag, ütem) nagyobb egységeket fognak át. E keretek között továbbélhetnek az élőbeszéd indulatszülte mondatai, szókapcsolatai. Belőlük, nem ellenük szerveződik a versek ritmusa. Nem új találmány ez. A hasonló törekvések évszázadosak. Ugyanakkor Imáig is érvényes a cél — a hitelesebb ábrázolás. A hirtelen elárvulás óráján halállal foglalkozó, a holtat az életnek visszakövetelő, tehát tragikus hangjuk ellenére is életigenlő verseinek e célt sikerül megvalósítani. V. Ha most megkérdezné valaki, hogy ez volna-e hát Marsall László költészetének egésze, egyértelműen nemmel kellene válaszolni rá. Az eddigiek csupán pályájának fontosabb hangsúlyai, illetve ezek súlyozása voltak. Olyan értékelés, melynek egyik legfőbb eszköze az a szelekció, mely megelőzte az olvasó elé tárt elemzéseket. Ez egy elegendő értéket felmutató költő esetében — véljük — (megengedhető. Ahogy az irodalomtörténet sem a művek összessége, hanem legjava alapján ítél. Ugyanakkor a kritikának mégiscsak rá kell mutatnia — legalább a jelzés szintjén — az általa kifogásolhatónak érzett mozzanatokra. Marsall Lászlónak ez leginkább a már említett Kluzsinszky-féle alteregó túlzott előtérbe kerülése, amikor az atakmás színrelépésének célja (a keserű clowni . vigyor, a távolságtartás) inkább csak tudható, semmint a szövegből valóban érezhető. Amikor tehát az álarc mögött nem tapintható saját emberi, költői arc. Lehetséges ilyen költészet is. A korábban elemzett művek mellett azonban az olyan versek, mint a Zivataros tekergők nyara, vagy a Példázat fqton-fi ifjúságáról érintőlegesnek tűnnek csupán. Ennek oka, hogy Marsallnak folyton egy keskeny tartományban -kell egyensúlyát megőriznie ahhoz,, hogy igazán hatásos legyen. Hogy úgy nézhesse-láthassa magát, mint a víz, mely a víz tükrében nézi a vizet. E határon, melyben külső és belső világ -találkozik, -nem könnyű kitartani. Főleg nem, ha e világok nem össze-békíthető minőségek. (Nem csoda, hogy Marsall, saját (költői) helyzetét a „kötél nélküli kötéltáncoshoz” hasonlította ,a Szerelem alfapontban. Ez a motívum tér vissza — ha más formában is — az utolsó kötet címadó versében, az Egy világ mintájában. A kifúrt és kifújt tojás, a rajta átdugott szalmaszál,.--.melyben az ember — a költő — igyekszik a belső űrből a héj hátára „vergődni”, ahol „új lényként születik tágasabb világba.” A madáchi űr-jelenet megismétlése ez. A kiszakadni, v-agy visszatérni dilemmája. S ha a vers maga az előbbi felé -hajlik ;i-s, Marsall -költészetének egésze inkább az utóbbi mellett érvel. S minden bizonnyal éppen ezáltal valósítja meg a teljesebb világot. Az -ellentéteknek, ellentmondásoknak nem egyszerűen ábrázolásával, vagy megélésével, hanem megint csak e -kettő egymásmellettiségével, egységével. Ez teszi műveit egyszerre tanulságossá, látásmódját hol tragikussá, hol groteszkké. Ez utóbbi differenciáló készség fontos dolog. Manapság a költészet gyakran divatból tragikusra hangolt akkor is, ha erre nem sok tényleges oka mutatkozik. Üde színfolt, ha valaki, legalább a maga számára, tisztázni tudja a dolgok értékviszonyait. Igent mond az életre -és nemet a halálra, de a puszta -létre is; igent a társra, nemet a társaságra; igent diogenészi magányra, .nemet a magányosságra. És így tovább — megpróbálva kitartani a ikövetkezetesség és következetlenség (közötti keskeny mezsgyén, mely minden bizonnyal a .leginkább igaz. Marsall László ímepróbáljia (ki is mondani az igazságot. Versei nem a hallgatásból, -elhallgatásból -építkezők, nem a csöndből, hanem a csöndbe próbálnak -meg tornyot építeni. Változatos eszközökkel, de a már tárgyalt, puritán, szabadverses forma minőségi ddmi-nan-ciájával. Költészetének e vonulatában a Füst Milán felfogása -szerinti látomás és indulat, illetve az ezekkel szemben -ható fegyelem az alkotás öntörvényű eszközei. A nyelvi, szójátékszerű formabontásnak, -vagy a mesterség egyéb másodlagos fogásának itt -ritkán jut szere-p. Az utolsó kötet, az Egy világ mintája egésze ennek az iránynak erősödését, elsődlegessé válását mutatja. Ezzel a Portánc- figurák után, Marsall Lá-sziló ismét a tőle korábban megszokott egységesebb kötet, 850
