Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Gál Ferenc: Egy világ mintája (Marsall László költészete) (tanulmány)
jások" feltörését Marsall ekkor a hatásos iköltészet legfőbb zálogának tekintette. Olykor fontosabbnak a hagyományos gondolatiságnál és versformálásnál, sőt helyenként a „lét legmélyebb megérintésénél” is. Éppen az utóbbi fontosságára hívta fel figyelmét Vasadi Péter, akitől az idézett szavak is valók. Nyilván nem a kritika, hanem ,a költői eszközök letisztulása az oka, az Egy világ mintájában mindez — .korlátozott intenzitással és terjedelemben — a helyére kerül. Ezzel megmarad a sokat kárhoztatott nyelvi automatizmus egyik hatékony ellenszere, mely a kellő helyen és időben képes az előtérbe emelni a köznyelv számára mögöttes tartalmakat, sokszor az irónia, vagy a groteszk eszközeivel. Mindezt 'anélkül teszi immár, hogy az egyéb hatástényezőkst egyoldalúan és indokolatlanul háttérbe szorítaná. II. A végtelenségig lehetne folytatni az általános iamertetést. De egy, az átlagosnál valamivel hosszabb kritika feladata nem ez. Nem az egyes könyvekről elmondottak összegyűjtése, mégcsak nem is puszta összegzése. A pálya ívét kell felrajzolni, s mögötte az embert. Mindezt leginkább a költő kulcsmotívumainak kötetről-kötetre .való követése garantálhatja, s maguknak a verseknek lehető legreprezentatívabb jelenléte. Éneikül minden félhomályban imiarad, minden kontúrszerű lehet csupán. A karakterisztikus vonások Marsaidnál következetesen ismétlődnek, kötetről-ikötetre markánsabbá téve költői arculatát. Első könyvének — a Vízjeleknek — nyitóversében rögtön az alaphangot üti irneg, helyesebben máigható alaphangjai egyikét. „a gyerek aki voltam az idő vízözönében aki elsodródott és eltűnt hirtelen” (Kirekesztett gyerek) E vers alapvetése két évtized után sem vesztett érvényességéből. A gyermekkor azóta is a hiányzó erkölcsi és egzisztenciális aibszolútumként szerepel verseiben. És a világ megismerésének legtisztább, legteljesebb állapotaként, amikor az élő nap ,,a gyerek hajában épített fészket velővel beszélgetve / ott hált meg minden este koponya-kutacsán legenda akár a szeretők porából sarjadt rózsafák”. Mindezek elvesztése ellen „Mihaszna védekezés ügyetlen mozdulat az emlékezés”. Mégsem megkerülhető. A tudatos belátásnak ellentmond a nosztalgia, a vágyak sarkallta indulat ereje. Az az erő, mely újra egyesíteni szeretné a meghasonlott, sőt széttört, szétforgácsolódott személyiséget, mely Rimbaud óta tételesen is töredékes, s így mindig valaki más. Későbbi verseinek ismerete nélkül „a gyerek . aki voltam” sortörése (megjelenésekor) esetlegesnek, költői szeszélynek tűnhetett. Mára bebizonyosodott, hogy Marsall egy mély meggyőződésének első manifesztuma volt: „ne én, másmagam legyen együtt, és nem is veled, de másik másmagam másik másmagad- dal” — alkalmazza ugyanazt a gondolatot, vagy inkább életérzést egy gyökeresen más helyzetre, a Szerelem alfapont Diagnózis című prózaverséban. Az egyén viszonylagos helyzetét, egész létének relativizálódását érzékeli a költő, s lévén a vers legalább annyira forma is mint gondolat, mindezt tükrözni Igyekszik a szövegek szerkezetével is. Valamennyi kötetében alkalmazza a rácsvers strukturalista eljárását, mellyel megsokszorozza a lehetséges szövegikapcsolatokat, azaz magukat a lehetséges szövegeket. Ezzel az egyértelmű lineáris befogadás és lezárt „tól-ig” művek helyett, többféleképpen megközelíthető (és megközelítendő) „nyitott” alkotásokat hoz létre. Ezek az egyén és a külvilág közötti bonyolult kapcsolatrendszer(ek) mintáit jelentik. Hasonló szerepet tölt be az első kötet A vasárnap útjai és útvesztői című verse, mely „nyitottság” tekintetében a hagyományos lineáris szövegek és a rácsversek között helyezkedik el. A szakaszonkénti egy, két, vagy három lehetséges folytatás hol újra összefut (a kapcsolatokat jelölő nyilak függvényeként), hol zsákutcába vezet, máskor 344
