Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
HARMATH Ne beszélj, Lajos! Ne beszélj ! (Nusi idegesen rakosgatja a poharakat.) SZENDEY Hadd beszéljen! HARMATH Bíztasd csak, bíztasd! SZENDEY Bíztatom ds. Mindenkit kiforgattok, megöltök, mindenkit... Elveszitek az ember hitét. A munka hitét... mindent... HARMATH (megragadja) Mars ki! SZIKSZAY Ereszd el, Győző! NUSI Eressze ed! Jelenteni fogom Lénának! (Megfogja Harmath karját.) HARMATH Hallgasson magla tétova kígyó, maga pánikos hüllő! NUSI (Elsírja magát) Halljátok, mit mond nekem!? Halljátok!? HARMATH Még különbet is mondok! (Hirtelen egészen nyugodtan Szikszay- hoz.) Elvégre Lajoskám, Tündinek a tapsra így is ki kell mennie, hiszen szünet lesz. SZIKSZAY (mintha látná) Polonius a kárpit mögött... Hamlet már leszúrta... (Szaval) Szegény, izgága vén bolond, nyugodj! Különbnek véltelek; magad kerested: veszélyés, ládd-e, a túl-buzgalom ... Érzitek, Hamlet hogy mentegeti tettét? A halott volt a hibás! Mint Raszkolnyi- kov később a Bűn és bűnhődésben ... Elvégre féreg volt az a vénasszony, uzsorás! Egy rugóra járunk mind ... Halottakra kenni ia vétkeket! Akik már nem védekeznek . .. Milyen praktikus! Ésszerű! (Gyilkos gúny.) S a mi bűnrészességünk hol van? (Hatalmas taps kintről, Poprádi berohan.) POPRÁDI Tündi, gyere! (Lopva megcsókolja Nusit. Kézenfogva kirohannak.) NUSI (Szikszayhoz) Nem volna jó neked egy korty ital? HARMATH Észnél van maga? SZIKSZAY Végtére is . .. azt mondják.. . HARMATH Megtiltom! (A mentő szirénája.) Ha! (Kiszalad.) NUSI Nagyon szeret téged Tündi.... Csak egy kicsit bolondos. Nagyon szeret. SZIKSZAY Hatvan sírásót szerződtettem... nem lesz többé magányos! Serege támad halála után. Jó látvány lesz, igaz? NUSI Lefogadom, ez még háziasszonynak ás elmenne érted, csak hogy téged segítsen . .. Nem sok ilyen van ... szerencsés vagy, Lajos ... SZIKSZAY (a távolba) Szendey Tünde, drámai szende, én is szeretlek tégedet... Csak strapás ez a szerelem, e nagy szerelem fölöttébb strapás ... (Lehunyja szemét.) (Apró csend.) NUSI Én vajon boldog leszek-ie? SZIKSZAY Lehussal? (Nusi bólint). Van egy-egy év, amikor a szeptember a legszebb. Sőt október eleje is ... A napfény néha novemberig is eltart... A szép őszt a fiatalok is szeretik ... Gyönyörű séták! S van egy-egy virág: csakis az őszben tud kinyílni ... Az őszben a tavasz ... NUSI (hálás) Drága vagy. HARMATH (hangja) Erre, erre. (Két fehérköpenyes lép be, némán felveszik a hordágyat, kiviszik, Harmath kicsit kikíséri őket.) NUSI Jiaj istenem, csak meg ne haljon ... mér kezdi a mi nemzedékünk is. (Eközben lép be Harmath.) HARMATH Tündi ott bőg a kapuban .. . Bocsásson meg, Nusi! Nem gondoltam komolyan! (Kis szünet.) Mi van a nemzedékükkel ? NUSI Abból itt még nem halt meg senki. Gyermekkoromban mindig féltem, amikor a villám egyre közelebb csapott lé a házhoz, a mi házunkhoz. (Előveszi a gépelt papírt, egy dossziéba teszi.) Jobb is neki, hogy bevitték ... HARMATH (a dossziéra) Erre gondol? NUSI (bólint) Hisz én gépeltem. HARMATH Eddig legalább el voltunk foglalva Szikszayval... Most majd megint mi leszünk a hibásak. Azt hiszi, nekünk könnyű ott közöttük... A két malomkő kutyateke ehhez képest. Most mikor a mentőktől jöttem, kétszer megálltam a díszpáholy előtt... Nem mertem bemenni a titkárhoz, pedig Gorzó a telkemre kötötte. És le is fog tolni érte ... Hogy mi lesz itt! (Megborzong.) (Jön Gorzó nagy lendülettel.) GORZÓ Üdvözöltük integetve a titkárt is ... Hallottátok? Hát ezért érdemes ... mindent érdemes... mindent... (majdnem sír) Ha kell befogni magunkat Thá- lia szekerébe, mint a hámosokat... Bárhogy — ahogy lehet... amikor lehet... (Átszellemült, mintha kicserélték volna.) 803
