Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
megtörténtek. Hogy képet alkossatok, ez egy többmenetes meccs volt. Elmondtuk az első menetet: megszűnik a színház. A másodikat: marad a színház, de ugrik a Hamlet. .. POPRÁDI (dalol) Elmarad a Péter, (megmarad a Pál! Hajmási hüm-hüm, Hajmási Pál! GORZÓ Hiába csúfolódsz! Ezt a csatát mi vívtuk meg, nem ti! SZIKSZAY Szóval végül beadtátok a derekatokat. (Közben rajzóigatott.) HARMATH Tévedsz, kérlek, nagyon tévedsz! Elintéztük nektek! KOLOMPÁR Haha! Nekünk! Tudjátok, miért: hogy én maradhassak a főrendező, ne pedig Harmath Győző Iván kollégánk és barátunk! HARMATH (felugrik, üvölt) Geyza! Én majdnem harminc éve vagyok főrendező ... (Idegesen rágyújt.) POPRÁDI Hát ez az! GORZÖ (halkan) Iván! Hallgass, Iván! (A másik erőt vesz magán.) Hallgassatok végig. SZIKSZAY Hallgatunk, Léna. GORZÓ Azt (mondtuk Cucu elvtársnak, én és Győző, ami igaz is: rengeteg munkát, energiát öltünk a darabba . . . pénzügyileg pedig, ugye ez nem titok: nem állunk a legrózsá&abban. A Hamlet sikere viszont biztos ... Ezt mondtuk ... HARMATH És lazt mondtuk, Magdaléna és én, hogj’' a publikum felfigyelne, miért marad el a bemutató ... rosszízű találgatások ... talán ott kívül is sze- metszúrna .. . GORZÓ Erre azt mondta: nem érdekli, ott túl a határon mit fecsegnek ... amiben igaza is volt. Szóval igyekeztünk lebeszélni róla ... HARMATH Noha elvileg teljesen egyetértettünk vele... Mi is elmondtunk ott egy-két nagyimonológot! Hasznos monológokat! (Kolompár felé.) KOLOMPÁR Jól mondta Poprádi: mindenki el akarja egyszer mondani a maga nagymonológját! NUSI (siralmas arc) Várjatok, begörcsölt a csuklóm! MÁRTONÉ ALVI Hiszen elvégezted a gyorsíróit... vagy nem ? POPRÁDI Fogd be a szád, Józsi! (Odalép megdörzsöli Nusi kezét.) GORZÖ Csak a lényeget, Nusi! POPRÁDI Nem hagyom, hogy céltáblája légy minden gyüttmentnek. (Ezt halkan. Közben valamennyien vizet isznak.) SZENDEY Megtudhatnánk végre... (Nusi újra jegyez.) POPRÁDI Gong! Harlmadik menet! HARMATH Mért vagytok ilyen ellenségesek? Az ember vásárra viszi a bőrét... KOLOMPÁR Ki bízott meg vele, Győző? Talán mi választottunk titkos szavazással?! HARMATH Szófosók! De ott fenn egyik se mer pofázni! Igenis, a Hamletet én védtem meg! Nekem kellett megvédeni! SZIKSZAY (halkan) Hát engem, ugye, oda se hívtak ... (Kis csend.) GORZÖ A világ legegyszerűbb érvével Iván győzte meg Cucu elvtársat. HARMATH A titkárnak ugyanis nem tetszett a hatvan vagyis iaz ötszáz sírásó, ha tudni akarjátok! Nagyon nem tetszett neki! GORZÓ De Győzőnek váltott az esze! Azt mondta: ő úgy tudja, hogy ez a fel- duzzasztott statisztéria a rendező koncepciójában célzás akart lenni egy klasz- szifcus mondásra... SZIKSZAY Miféle mondásra? (Leesik az álla.) GORZÓ Ahogy a feudális uraságnak a polgárság volt, ugyanúgy a burzsoáziának a proletariátus lesz a sírásója ... (Igen komoly.) (Kis csend. Kolompár nevetni kezd.) HARMATH Idióta! Mit kacagsz? Primitív magyarázat, mi? Azt hiszed, nem tudom? De ha egyszer ez használ, csakis ez! Ideológia nélkül nincs semmi! Se pénz, se (a szájára) papa — semmi! GORZÓ Félreérthetően beszélsz, Iván. Mi őszintén hittük, hogy Lajos valami hasonló meggondolásból emelte a statiszták számát ilyen magasra. Hogy szimbolizálja vélük a szervezett tömeget, erőt... Mert az kétségtelenül nagyon hatásos, hogy Claudius, a király a sírásók sorfala között megy, egyre riad- tabban és a sírásók karján vastag gyászszalag, sőt néhányuk kezében apró és nagy gyászlobogók ... Rossz sorsával fenyegetik a királyt... Ez igenis nagyon egyértelmű... Mi tehát nem akartuk becsapni a titkárt... azt mondtuk, amit hittünk is .. . Hogy Hamlet 785
