Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 9. szám - Mészöly Miklós: Számvetés 1988 (esszé)

kát foglalkozunk a tragédia változataival, a patt-helyzet sorompóival. Csodálni nem lehet, túl sóik a tapasztalatunk. Túl sok karón láttunk varjút. Az ő szárnyuk a kockázat, ami nélkül nincs holnap. Nélkülük nincs holnapig elvergődni tudó politikánk. Reformunknak egyetlen esélye van: a független ítéletű, felnőttségét és alkotóképességét szabadon bizonyítaná tudó állampolgárok iránti bizalomnak — ha úgy tetszik — koakázata. S belátná, hogy hiba kell legyein egy olyan struiktúrában, mely olyan meggyőződést tesz általánossá az országos közérzületben (ki nem tapasztalja nap mint nap?), hogy a kormányzat a szükséges változtatások idejénvaló felismerésében és a tanulságok levonásában gyengébb helyzet-megítélő képességgel rendelkezik, mint az állampolgárok statisztikai átlaga — hiszen mit nem jósolt meg évekkel korábban a szerencsétlen jó magyar állampolgár?! Mely jóslatok (egy részének) igazságát aztán hivatalos kürtőkön hallhatta vissza — savanyú vigaszként. Vagy pedig egyáltalán nem a helyzet-megítélő képességgel van baj, hanem másról van szó. Ez viszont már a személyes és struktúra-felelősség aligha megkerülhető tisztázásának és az egypárt-szisztéma kritikai megmérettetésének történelmi fejezetéhez tartozik. Korántsem illetékes politikai jósként, csupán átlag-állampolgárként gondolom, hogy az év hátralevő négy hónapja sorsdöntő periódusa lehet reformpolitikánk további alakulásának. Az ép szemű kevesekben bízom. Ennyi az optimizmusom.

Kisoroszi, 1988. augusztus 22.

774