Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - SZENT ISTVÁN EMLÉKEZETE - Tóth Imre: István és Gizella miseruhája (tanulmány)
akikor egy olyan névsort kapunk, amelyik egyifafiajta kanonikus felsorolásukkal sem egyezik. Élükön mindig a négy nagypróféta áll: Izaiás, Jeremiás, Ezeteiel, Dániel, majd a kispróféták következnek: Ózeás, Joel, Amosz, Abdiás, Jónás, Mikeás, Ná- ,hum, Habakuk, Szofomiás, Aggeus, Zakariás és Malakiás. A kazula próféta-sávjá- ban, a főtengellyel kettéosztott mindkét mezőnek a közepén Krisztus áll, oldalán két-két nagyprófétával. Ha most a Krisztus oldalán álló nagyprófátékait a kanonikus felsorolásban olvassuk le, és ugyanebben a rendben vesszük sorra most a Krisztus oldalain álló kdsprófétákat is, akkor megkapjuk az egyházi szövegekben kötött profét! asort. Ez a sorrend található meg a freisingi litániábán is. A próféták Krisztustól, mint tengelytől hierarchikus sorrendben, szimmetrikusan állnak. A prófétasor bizonyítja, hogy nem volt másikénit a miseruha többi ábrázolásánál sem. Olyan szöveget kell találnunk, amelyik Krisztus és a Keresztelő mellett az angyalokat, prófétákat, apostolokat és vértanúkat névszerint és ebben a csoportosításban sorolja fel. A rend az i. sz. 4. század végére kialakult: legkésőbb csatlakoztak a sor végére a hitvrallók és szüzek. Noha a mennyei hierarchiának ez a rendje számtalan kérő, könyörgő vagy más liturgikus szövegben fellelhető, mindössze a Mindenszentek litániája az, a)mely részletesen sorolja fel a közbenjárókat. A litániában az egyes szentek nincsenek egyéni tulajdonságladikkal jellemezve, csupán életük legfontosabb eseményével: vértanúságuklkal. Ezért megjelenítésük a miseruhán — mint sokszor máskor — egységes. A prófétákat leggyakrabban a Messiásra vonatkozó jövendöléseikkel jellemzik: a miseruhán is. Az apostolábrázolások már többféleképpen ér te line zhc tők: Krisztus életének tanúit az Újszövetségnek, vagy apokrif történeteknek megfelelően egyenként, csoportosan vagy együttesen jelenítik meg: reprezentatív ábrázolásban vagy életük eseményei közben. A mise- ruhán árkádos-tornyos fülkékben ülnek. A típus Máté evangéliumát követi (19,28): Krisztus szól Péterhez: „Tii, akik követtek engem, a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael 12 törzse felett.” Az apostolsor — középen a Maiestas Domini vei — ezt az evangélium-szövegeit követi. A kazula legalsó sorába helyezte a tervező a vértanúk háromnegyedalakas képmásait. Jellemzésük egységes. Abban a formában, amelyet a legtömörebben a Te Deum jellemez: „Te martyrum candidatus, laudat exercitus”: „Jeles mártír seregek, szüntelenül magasztalnak”. A magyar fordításból a candidatus hiányzik. A szó a későrómai testőrök fehér köpenyére utalhat. A mártírok Krisztus katonái, vérükkel és életükkel áldozva tettek tanúságot és ezzel elnyerték a mennyei boldogságot. A militia Christi gondolatköréiben érthető meg a vértanúábrázolások lán- dzsás-köpenyes megjelenítése. A keresztény szóhasználatnak megfelelően elnyerték a vértanúság koronáját: a korai ábrázolásokon, mint a ravsnnai San Apollinare in Nuovo mozaikjain a fehérruhás szentek a koronát még a kezükben tartják. A tervező ötlete lehetett a világuralmat jelképező keresztes glóbust a kezükbe adni. Ez talán a koronának és lándzsának, mint uralkodói jelvényeknek az attributuim-voü- tából következett. Formailag a hatalmi jelvényekkel valló közös jellemzés is elősegíthette, hogy István a palást vérianúsorába kerüljön: az attribútumok azonosak. A vértanúsor összeállítása esetlegesnek nem tekinthető. Mindössze 10 hely állt rendelkezésre. Kiválasztásuknál a tervező a misekánon communicantes részében a névszerinti apostol és vértanúlistát vette figyelembe. Ezek a vértanúk a Mindenszentek litániáiban is olvashatók. A szövegek e tekintetben interferálnak, ami érthető. A kereszténység első szentjei a vértanúik és csupán ők voltak. A listák élén pedig a római pápák álltak. A tervező a litánia felsorolását másolta, de a vértanúkat — tekintettel a korlátozott számú helyre — a miisékánon alapján válogatta ki. Ugyancsak a misekánon figyelembevételére utal a hitvallók hiánya. Legalábbis közel sem lehettek olyan hangsúlyosan ábrázolva, mint a vértanúk, amennyiben a palásttá alakított miseruhát összekapcsoló szalag kerek medaillonjaihan valóban a hitvallókat látjuk. Természetes a misekánon-szövegek szem előtt tartása, hiszen miseruhát díszítenék. A tervező István védőszentjét, azután Kelement, Sixtuszt Cornélt és Lőrincet 744
