Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 8. szám - SZENT ISTVÁN EMLÉKEZETE - Tóth Imre: István és Gizella miseruhája (tanulmány)

TÓTH ENDRE István és Gizella miseruhája Első királyunk személyéhez — ereklyéin kívül — jónéhány tárgy kapcsolódik. Prá­gában őrzik kardját, Becsben sapkáját. Ugyancsak bécsi erszényéről bebizonyoso­dott, hogy későbbi, szláv mumíka. A francia forradalom alatt Metzben pusztult el az a miseruha, amelyet a királyi pár ajándékozott János pápának. A meglévő tárgyiak jórészénél csak a régibb vagy újabb hagyomány őrzi a szent királyhoz tartozás emlékét: a koronázási palást az egyetlen olyan tárgy, amely kétségtelenül István és Gizella személyes rendelkezésére készült, talán kezükben tartották. A palást ere­detileg miseruha, casula volt, adomány a székesfehérvári Szűz Mária templomnak. Az aranyfonállal gazdagon hímzett ruhadarab királyi ajándék volt a királyi fő­templom számára. Mint művészi emlékről és miint ereklyéről cstak felsőfokban be­szélhetünk róla. összetett, de mégis világos elrendezésű, a teljességet elérő kompo­zíciója változatos részletmegoMásaival, szabad felületet alig hagyó sűrű díszítésé­vel és mindezek magas tudású technikai kivitelezésével messze kimagaslik azok közül az emlékek közül, amelyeket az idők viharai ebből a könnyen pusztuló tárgy- csoportból megkíméltek. A maga különleges módján az első magyarföldi írott em­lék: latin ded/ikáció (ajánlás) és a leonianusoktoan írt, képérteimező szövegek ol­vashatók rajta. Székesfehérvár és az ottani királyi főkápolnia legkorábbi említése a templom titulusával együtt. István, Gizella, Imre első és egyetlen korabeli ábrá­zolása ezen maradt fenn. Szépsége, ünnepélyes ragyogása és az országalapítóhoz fű­ződő kétségtelen kapcsolata tette alkalmassá arra, hogy a XII. században koronázási palásttá alakítsák át. Ezért válhatott a koronázási ornátus állandó részévé, király- koronázásaink elmaradhatatlan tartozékává annak ellenére, hogy az egy és ugyan­azon palást nem volt a koronázási viselet elengedhetetlen része, a királyi hatalmat szimbolizáló jelvényeik közé sem tartozott. A gótikáig hasonló, formai megoldásában és tartalmában egyaránt gazdag és összetett miseruha nem maradt ránk. István és Gizella Metzben őrzött kazuláját csak régi metszetről és leírásból ismerjük. Aligha kétséges, hogy a rajz nem adja vissza ennek a kazettáinak eredeti szépségét. Mégis, Krisztus földi helytartójának ajándékozott egyszerű díszítésű és kompozíciójú imiseruihia a palástot meg sem kö­zelíti. Nem lehet csodálni, ha programja többek érdeklődését felkeltette. Művészet­történeti feldolgozására 'távolléte miatt nem került sor: a jobb-rossz&bb fényképek alapján, különösen az erősen gyűrött nyaknál egyes részleteket nem mindig sike­rült megfejteni. Hazaikerülése után pedig a nagy felelősséget és felkészültséget Igény­lő helyreállítás volt az elsődleges feladat. A részletrajzok elkészítése nélkül a ter­vező és a készítő műhely, műhelyhatások sem vizsgálhatók, és csak tágan lehet el­helyezni a késSkaraliimg hagyományú koraromán művészetben ezt, a koraközépkori európai művészetnek vitathatatlanul egyik legpompásabb, a maga nemében egye­dülálló alkotását. Nem tagadható, hogy a 80-nál több alak és jelenet, amiket geometrikus felosz­tásban csoportosítva ábrázoltak, zárt, ikonográfiái egység. A sokalafcos együttes pe­dig valamilyen rendszer szerint, kétségtelenül egyházi szöveg alapján, annak se­gítségével rendeződött egésszé. Ez teszi lehetővé és szükségessé a forrásainak meg­keresését. A miseruha leírásával együtt az egyes részleteket értelmezem, majd megkísér­lem azokat a liturgikus szövegeket megtalálni, amelyek segítségével az ábrázolások egésze és csoportjai megmagyarázhatók, azaz formailag milyen szöveg(ak) alapján 739

Next

/
Thumbnails
Contents