Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Dalos Margit: Táncolni járunk (novella)
DALOS MARGIT Táncolni jártunk Akkor játszották a mozik a svéd filmet, aminek az volt a címe, hogy Egy nyáron át táncolt. És Fonyódi atya, aki modern volt és felvilágosult, a féltizenkettes misén már ezlt is beleszőtte a prédikációjába, melynek meghallgatására majdnem úgy tódultak a kerület modernebb hívői, mint egy új svéd filmre, melyben merész szerelmi jelenetek vannak, s a hősnő meztelenül fürdik éjszaka. (Vagy ez az éjszakai fürdés nem is a svéd filmben volt, hanem a Szürke fényben? Majdnem mindegy. A megtört fényű észak küldte testies üzenetét mindegyikben, s a kerület mozgalomtól és féltizenkettes misétől nevelt ifjúsága megbővölve adta át magát ennek az északi varázsnak, melyben a szerelem annyival mása'bb volt, mint a 2x2 néha 5-ben, vagy a Vidám, vásárban.) Akkoriban táncolni jártunk. A tánciskolába, az össztáncokra, aztán Gödöllő Pötyiékihez, Kottái Ilddékhez, egyszer-egyszer Szabadi Vicához, Nagy Ildikóhoz. Gödöllő Pötyi volt a legjobb táncos. Nagy világoskék szemeivel bandzsított, a szemüvegét néha feljebb tolta, magyarórán a verset úgy mondta feleléskor, hogy Felköltetem a lordmajort, ha bosszant bármi nesz, az adatok bediiktálásakor azt mondta, hogy az apja foglalkozása magánzó volt, s ettől fergetegesen kitört a röhögés, pedig tudtuk, hogy a magánzó a táborokból nem jött vissza. Mi még akkor röhögtünk, mindenen, mintha mindent direkt nekünk rendeztek voílna meg, s mintha ezt valakik tőlünk el is várták volna. Röhögtünk, amikor Felvinczy Katalin anyja borítót hímzett az osztálynaplóra, és személyesen eljött átadni, s a becsöngetés után még rövid beszédet is tartott, s Csizmadia a háttérben állít a katedrán, és látszott, hogy nem tudja, mitévő legyen. Felvinczy Katalin anyja a borítót azért hímezte, mert a lánya beteg volt, s egy-két szomszéd gyerek néha átment a tanulnivalókkal, s ez az egykét szomszéd gyerek most szörnyen restelkedett, s mi meg annál jobban röhögtünk. Gödöllő Pötyi a táncban tekintély volt, minden lépést tudott és megbízhatóan vezetett, ennek a gyereknek bámulatos ritmusérzéke van, mondta az anyja a hévről hazafelé jövet, s az emberek bólogattak, holott hallottak már a lordmajorról, s három év múlva megint ugyanúgy bólogattak, amikor Pötyi anyja a levelet idézte, amit Londonból kapott, s a levél így kezdődött: Anyám, fényben és pompában élek.” Szűkebb körben köztudott volt, hogy Pötyi Londonban parkett-táncos lett. Hát táncoltunk mi akkor itt is, meg ott is, olyanokat is, hogy szlófox és angolkeringő, és a tánciskolában a francia négyest, híres tánctanárunk volt, Budáról a Guler, lehet, hogy a lába jól működött, de a szeme nem, mert egyszer engem vitt be graciőz mozdulattal a kör közepébe, hogy a következő fázist bemutassa; a lépések sima kapcsolását, és magasan fogta a hátam, és mutatta, hogy hogyan kell magunkat tartani, s én végképp nem tudtam, hogy mi 595
