Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Czaikó Gábor: A törvény és a Törvény (esszé)

Ha nem lakjuk be a Törvényeket és az Értékeket, és ha nem ismerjük el, hogy ezek a létünknél előbbrevalók, tehát fordítva élünk, akkor minden beszédünk semmiirevaló, üres ész tor na. Létünknek éppen itt a fordulópontja a tenyészessél szemben. A tenyészés lefelé igazodik az entropizálódó anyag köreihez, az ember fölfelé. A szellemi felé, ha sikerül, ha el nem téved. Persze nem sikerül és persze eltévedünk. Hogy mikor és mennyire, azt törekvéseink és eredményeink pontos lenyomataként mutatja a korunk, meg a többi is: mind, amelyikben ember ólt.

A sikertelenség jeleit eltagadhatatlanul mutatja civilizációnk mohósága, mely az Ádám .utáni kielégíthetetlenséggel zabálja a Föld fosszilis energiáit, a levegőt, az erdőket a termőföldeket a vizeket, és mint valami mesebeli kisgömböc dagad, terjeszkedik. Seregeket és arzenálokat gyűjt — elsősorban saját rossz lelklismerete elnyomására; ugyanezért folytatja mengeleista kísérleteit: mi lenne ha ezt meg ezt tennénk a másik ember testével, génjeivel, tulajdonával, nézeteivel, sorsával? És mivel minden megoldás rossz, jön a filmből, újságból, tévéből gerjesztett művalóság, mert öncsalás nélkül elviselhetetlen. Ugyanis az anyag-civilizációt építő testi ember hiába tagadja, hiába tiltakozik ellene — szellemi lény az összes éhségével együtt.

Megmaradásunk nem képzelhető el állati megmaradásiként, ahogy az alkoholizmushoz vezető lelki szomjúság sem csillapítható semennyi borral sem. A dolog tehát nem húson, pénzen és hatalmon múlik, hanem azon, hogy képesek vagyunk-e a ránkbízottakat a szeretet, a becsület, a tudás szabályozta létkörbe emelni. Persze nem kollektív személytelenségben, hanem te, te és te, ami a tett pillanatában az jelenti, hogy én, én és én .. .

590