Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Vathy Zsuzsa: Kifulladásig (novella)

aktatáskáját, tele vékony, átlátszó, és vastag, átlátszatlan papírokkal, az asztal közepére tette.

Ismerlek, gondoltam, (hogyne ismernélek! Olyan vagy te is, mint ml. Vékonypénzű, szegény ördög vagy, száz helyre kell (borravalót adnod, és ha nem jársz túl az eszükön, mindenki rólad veszi le a sápot. Talán még építkezel is Gingerlitz! Űzött az arcod, nyugtalan, és ahogy összeszorított -fogakkal beszélsz, miközben alig nyitod ki a szádat, egy jóbarátomra emlékeztetsz. Egy közeli jóbarátomra. Szóval, magunkfajta vagy, ne tagadd. Tőled is mindig visznek, téged is mindig baleknak néznek. Csak az nem csap be, aki nem akar.

— Foglaljon helyet, .akarom mondani, ülj le .nálunk, kérlek. Erezd magad otthon. Es legyünk túl ezeken a számlákon, essünk túl rajta. Előtted már ketten voltait itt, ellenőrök cik is. Ne félj, nem ítéllek meg érte. Kell a pénz, téli ruha a gyerekeknek, téli cipő, és karácsony is lesz. A feleséged szeretne egy bőrtáskát, egy csizmát, egy üveg parfümöt. Nézd, nekem sincs sok, de egye fene, a felét odaadom. Megtoldom a tiédet...

Az asztalra tettem egy ötszázast, és a feleségemnek, aki éppen indult, hogy mellé rakja az övét is, a szememmel (intettem, hogy ne, neki elég lesz ennyi.

.Gingerlitzkl kinyitotta az aktatáskáját, kivett belőle egy dossziét, .a dosz- sziéból egy kisebb irattartót, abból egy még kisebbet — mint a kártyák, tolódták, csukódtak egymásba be, egymásból ki a különböző színű dossziék: az egyikkel megtolta a pénzemet, és így, anélkül, hogy hozzáért, vagy .csak ránézett volna, szórakozottan félretolta az útból. Mélyet lélegzett, savanyú uborka arcán sokatmondó mosoly jelent meg.

Mi az, Ginger? Nem kell a pénzem? Tedd csak el, ne add a nagyot. Szükséged lesz rá. Mondtam, jön .a karácsony. A feleséged, a gyerekeid ... És ki vagy te? Mit képzelsz? Hogy jössz ahhoz, hogy nem fogadod .el a pénzemet?! Megdolgoztam érte. Vagy kevesled? .Sajnálom, nékem sincs több ... És mondtam már? Rokonszenves vagy. Határozottan tetszik a neved. Mikor először hallottam, nevetségesnek találtam, de minél többet mondogattam, annál jobban tetszett. Egy kicsit hosszú ... de legalább eredeti. És ne tagadd, így vagy úgy, van valami közös bennünk, ahogy (beléptél, éreztem. Ne .érts félre, nem gondolok semmi különösre! Csakhogy se te, se én, nem sokra tartjuk ezt az egészet. Ezt a cirkuszt. Nem (tudom, érted-e?

Gingerlitzki fölnézett, a papírok sápadt fénye szétsugárzott az arcán. A száját alig nyitotta ki. összeszorított tógákkal, halkan azt mondta.

— Baj van a számlákkal.

Hideg lett a szobában, homlokomon megültek a jeges verítékcseppek.

— Egy kis whiskyt — dadogta a (feleségem — tavaly, a születésnapomra kaptam.

— Eldugta — vihogtam zsibbadó szájjal, eldugta maga elől, azért maradt meg ennyi ideig.

A számlavizsgáló fölnézett. Csend, mondta. Azután fölragadott az asztalról egy maroknyi papírt. Ez mi, kérdezte? Meglobogtatta előttem az egyik számlát, fölháborodva olvasta.

Gáztűzhely, gázbojler, fürdőkád! Konvektor, parapet, mosdó, gáz, villany, csaptelep! Hősug, besúg, energia!

Az nem lehet, mondtam, az nem lehet. Egyébként is, személyesen garantálom, az én személyem a garancia rá, hogy a számlákban semmilyen hiba nem lehet. Kiszámoltuk függőlegesen, vízszintesen, összeadtuk átlósan, hátul582