Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Bertók László: A féreg mi belém szorult, Ahány irány annyi haza, Figyelni csak az őröket, Szemmel tart már annyi király (versek)
BERTÓK LÁSZLÓ A féreg mi belém szorult Hát igen most és ez a hely és ez a nyelv és ez a múlt az önműködő katapult ami holtan sem enged el hazudjam hogy nem érdekel? legyek fantaszta? elvakult? akárhol érintem a húrt minden tettemen ott a jel örüljek hogy összekever aki előtt nagyobb a pult? a féreg mi belém szorult reménykedik hogy áttelel szégyelljem hogy nem adja fel? s hogy perceg is a nyomorult? Ég a kőbánya katlana kemény és üres a világ aki amit fordítana mind magához méri magát ragyognak a galaktikák mint egy táguló korona szalad a nép amerre lát ahány irány annyi haza de sehol emlék hogy hova csak a csákány meg a lapát az anyag édes mosolya a fényes égi pocsolyák s az indulat hogy odavág s hogy nem fájt ennyire soha. 577 Ahány irány annyi haza
