Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 6. szám - Bicskei Zoltán: Szabados György elfelejtett éneke (tanulmány)
raboknál jól érződik a sokszálú zenei szövet homofon csavarodása, amelyben mindig más-más szál hangsúlyozódik. (Lényegében a bach-i többszólamúság is sokoldalú EGY volt, ellentétben a későbbi korok iillesztétt/szerkesatetot polifóniájával.) A Szabados együttesek évtizedek óta művelt kollektiv improvizációinak eredményeként, a jelenlegi zenekarok fúvósainak többszólamú rögtönzései is egy láthatatlan szál körül szövődnek, egybesiimuló zeneként áradnak a kompozíciókban. Meg kellene említeni név szerint is a MAKUZ, a vonószenekar és a szeptett tagjait, hiszen közösen kihordott, megélt muzsikálásról van szó, amely rendkívüli erőfeszítést igényel alkotó-előadójától. A Szabados által először fölmutatott zenei világ tágasságát és erejét bizonyítja az a tény is, hogy a zenekarjaiban muzsikáló fiataloknak létezik ezzel a a világgal érintkező, ám egészen más hangsúlyú, egyéni zenei világa (Dresch kvartett, Grencsó kollektíva, Baló István Dobzenekara). A Győri Balettnek írt Szarvassá vált fiák (1984) balett-zenéjét előadó kibővített MAKUZ zenekar tagjai: Szemző Tibor — fuvola, basszfuvola, piccolo Dresch Mihály — fuvola, tenor- és szopránszaxofon Grencsó István — fuvola, altkíllarinét, altszaxofon Lőrincz János — fuvola Lakatos Antal — tenorszaxofon Mákó Miklós — trombita Kovács Ferenc — trombita Johannes Bauer (DDR) — harsona Zakar Zoltán — harsona Binder Károly — zongora Szabados György — preparált zongora, zongora Geröly Tamás — ütőhangszerek Faragó Antal — ütőhangszerek Baló István — ütőhangszerek Az előbbiekhez képest csökkentett létszámú MAKUZ mutatta be a távol-keleti ga- melán és gagaku zenéket is magába olvasztó Szertartászene Nap király tiszteletére (1983—84) c. darabot, valamint a Periferikus koncertet (1986). A változó előadókból álló szeptett, amelytől a kivételes szépségű Regölést (1985) haillottam, most ebben a fölállásban muzsikál: Tréfás István — hegedű, brácsa Kovács Ferenc — hegedű, trombita Dresch Mihály — szaxofonok, fuvolák, basszusklarinét Grencsó István — szaxofonok, fuvolák, klarinét Szabados György — zongora Benkő Róbert — bőgő Faragó Antal — dob Szeptett mutatta be az 1983-ias keletkezésű Előjátékot, és játszotta lemezre az Ady- ton (1982) c. kompozíciót, amelyről értő és beható elemzést olvashattunk Váczi Tamástól a Jazz Stúdiumban. Külön kellene szólni az utóbbi évek legegységesebb, hatásában monumentálisnak is nevezhető vonószenekari darabjáról, a Bartók emlékére írt Idő-zenéről (1980—81). Ez a kompozíció kuilcspont Szabados művészetében. Az életmű egyik legkiemelkedőbb darabjának nevezhető. Rendszeres előadása, népszerűsítése és dokumentálása — értő elemzéssel együtt — rendkívül fontos volna a magyar zeneművészet számára. A zenetoritikusok dolga lesz összegyűjteni és megvizsgálni olyan régebbinek mondható Szabados kompozíciókat is, mint pl. a Hegyi tolvaj balladája (1972), Baltás zsoltár (1972), a nagyzenekarra írt Csiga (1976), c. darabokat, a Régi ima (1979), a Csíki vertünk (1978), Tánczene (1975), a trióban és 552 Tréfás István — hegedű Hlács Gusztáv — hegedű Lantos Zoltán — hegedű Virágh László — hegedű Körmendy Ferenc — brácsa Jakobi László — cselló Benkő Róbert — bőgő Kiss Gábor — bőgő
