Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 6. szám - Bertha Zoltán: Sors és mítosz: Tamási Áron (A Szűzmáriás királyfi világképének fő vonásai) (tanulmány)

val vagy keserűségével fogadja, ellenkezőleg: a szabadság isteni fenségességének, magasztosságnak a fokozott érzelmi megtapasztalásával és felemelő méltóságával. Szabadság és boldogság összefonódik: „Nagyot lélékzett. / Szabad volt és ooldog megint a kicsi nomád”99; „a bizalom öröme ragyogott rajta. A szabadság aranyfénye, az eléje nyitott végtelen utak bűvölete, és mindenekfelett az egyedülvalóság királyi gőgje”100; „És törhetetlen, virító erővel megindult a falu felé, vissza az egyedülvaló, háborgó tengerszemhez, amelyben élve, vagy elveszve, minden megmarad örökre”101. Neki Isten valóban nem külsődleges, hatalmi tekintély, egy „tanár”102, hanem belső szubsztancialitás: a lélek igazságának a törvénye: „Én az Istennek adok számot s nem embernek! S nem a jegyzőnek s még nagyobb úrnak sem!... Amit én mondok, az igazság, mint reggel a fény!... Itt kéne lennie a törvénynek, né! — mutatott a szívére Bódi — s nem a száraz papiroson!... Hadd lám azt a törvényt, amit urak teremtettek, mert én máig csak az Isten törvényét üsmertem!”m Az igazi törvény tehát az, ami nem meghatározóit uralmi érdekeket tartósít, ami nem az „üdvjavak monopalizálását”10'*, kisajátítását véghezvivő eszköz. Helyes, ha „nem az emberek uralkodnak, hanem a törvény”105. De a törvény csak akkor látja el hivatását, ha a szubjektivitás maximumát biztosítja, mert ellenkező esetben bármiféle ob- jektiváció, meghatározás és intézményesülés magában foglalja meghatározott és konkrét érdekcsoportok, a törvény, a kisajátított törvény nevében cselekvő egyes emberek uralkodásának a veszélyét. A törvény hangoztatása — mint ahogy a bátyját elhamvasztó Bódit börtönbe vivő jegyző és bíró is teszik — tehát semmit nem jelent a törvény valódiságára, egyetemességére és jogosságára nézve. Mert a kérdés az, hogy mi a törvény alkotásának és végrehajtásának módja és mi a tartalma — s ez szabja meg az uralom legitimációját is. Ezt ismeri fel a falu a bíróválasztáskor is, amikor a jegyző uraságát is tagadva („A jegyző a falu szolgája”106), az uralmi törvény és hierarchia szükségessége, lehetségessége ellen tiltakozva a falu érdek-elsőségét, akarat- és választószabadságát követeli. S azt a Csórja Pétert választja meg, aki a bírói pozícióra való vágyakozás nélkül vállalja faluja, nemzete és az Isten szolgálatát. Őbenne, mint az egész Csorja-nemzetségben, a méltóság forrása az elismert természetfölötti megbízatás; tehát nem az a létének és cselekedeteinek abszolút érvényességét önmagában bíró illetve bírni vélő elvakult dölyf és gőg, mint ami az Isten helyett is önmagára ivó és Csórja Pétert a halálba rántó Gálfi Zsigában van, aki a hatalmat (a bíróságot) is egyéni önzésből és hiú uralkodói nagyra- vágyásból igényli. Természete a „bolond székely önérzet”107 szélsősége, ami azért legalább nem hazugságba, képmutatásba takart ellenségesség, s leplezetlen úrgyűlölete is őszinte, miként a fiáé is. De a hazugság már megjelenik a fiában, Vincében: így formál hamis jogot magának Botár Julára — s így gyilkolása, Bódi megölése is törvényszerű.

S ahogy Bódi sem korlátnak, hanem kitágító erőnek érzi a transzcendentális viszonyítást, az egyneműség megtörését, amikor egyedül maradásában is teljes bizonyságnak tudja, hogy Isten lelke vele van — ugyanúgy a templomba gyűlő falu népe is magasztos lelki átnemesedésnek érzi Isten jelenlétét, s a méltóság és a társulás szabadságát, ami sem rabságot, vagy szolgaságot, sem káoszt nem okoz, hanem rendet teremt: „Mint a legnagyobb Király katonái, úgy ültek és álltak különös rendben a székelyek. / Mily szép és mily megindító vala! Minő megnyugtató az a rend, amit ezek az engedetlen, szabadtermészetű emberek tiszta maguktól mutattak! ... Tisztesség virágzott a kornak, amely esztendőkkel mérte az élet mélységes vizét. / És becsület virágzott a .nemnek, külön a férfinemnek és külön az asszonyinak, mert ezek külön részt műveltek és arattak a munkában és külön fegyverekkel szolgálták a szomorú népet s az emberi nemet... Csak a székelyek valának komorak és régiek. / Nagyságuknak és a hún időknek egyenes vonalában állottak ők és olyanok voltak, mint a fák, a hegyek és a vizek... Arcájuk nyílt megjelenés, a komolyság isteni példája, és becsület és nem a remegés torza és nem a viaszba esett áhitat. / Tartásuk erő és súly és nem földrehullás. / Szivök a tisztesség könyve... Állottak az Ür előtt és írva volt arcukra, hogy ez a hajlék az utolsó sziget, ahol az árvák melegséggel betelnek, ahol egyetlen úr az Isten, aki nem csalija meg és nem

545