Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 6. szám - Holló András: Ünnepváró, Társkereső dal, Lázadás és megbékélés, Nem késlekedni (versek)
Lázadás és megbékélés Szívem bezúzza Isten ablakát, mert elhagyatva fél itt egyedül, kínok csírái rágják legbelül, és mohát lehelt rá a némaság. Szívem bezúzza Isten ablakát, összevérzi az öröklét csendjét, mint idő selymét sebesült fecskék, s követeli a maga igazát. Szívem bezúzza Isten ablakát, aztán várni kezd, és csak várva vár, de semmi, semmi jel, hiába fáj. Szívem bezúzza Isten ablakát, megpróbál mindent, mi tőle telhet, aztán újra tücsköknek felelget. Nem késlekedni Mostan egy összefagyott kéz ugyanannyit ér, mint mikor Szent István plakátokat tépdeső jobbján kidagadnak az erek. Ilyenkor kell meglátogatni a jégcsap-agyart növesztő szobrokat, és a fülükbe súgni, hogy menjenek a sárkány torkából virágot szakítani, mert mi elhittük, hogy sárkányok nincsenek, s ha az elrabolt csillagokkal nem tudunk elszámolni, hát ráfogjuk, hogy csak kimerültek, mint az akkumulátorok. Mostan egy köhögés a lét szívében visszhangzik, és megrepeszti a legkeményebb diót is. Ilyenkor kell fölkeresni a regéket-didergő nádasokat a fül felvételre állított magnetofonjával, és hosszú hajunkat leteríteni az elgyengült rókáknak, nyulaknak (hipnózisba esve), hogy mélyre leszívott leheletük kényszerképzetekkel, lelki betegségekkel szemben immunitást készítsen elő. Ez a téli nap nagy űrrel átzuhan szívemen. Kimegyek a hóesésbe sírni. 513
