Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Tornai József: Indián az elérhetetlen feleségéről, Az agy félálmai, A vér fia, Gyökércsonk-kiáltás a földből (versek)
Az agy félálmai Nem volna-e jobb mindent nyugodtan megbeszélni? Esszük a grillcsirkét egy színes műanyagszékelkfcel rakott étteremben. Sör és kávé a szokott eszpresszó félsötét kábulatában. 50 !ki az öntudatlamság ösvényein vezet fekete örvényeibe a meghasomlásnak és kifordulásnák. Beleetted magad 'hajnali fölriadásomkor a Nagy Szellemnek súgoitt szavaimba, beleebted magad ebbe a fél-kamasz, fél-aggastyán, szívbe, te fekete-tollas nyílvesszőként ezüst csillag-fák közt suhanó asszony. Célpontod voltam, most el akarsz röpülni, míg a Nagy Medve torkát is átütöd? Itt állok fehér özvegység-ingben: hullnak rá vérgyöngyei új násznak és halálnak. Beleetted magad a lélegzésembe és a vérem dobolásába, nem tudok az Egy lenni csak a Kettő: egymás keze, arca és átlényegülése. Az emlékezések és vágyakozások lombsátrát, az égig-tomyozottat le tudnád rombolná, te kormos knáterű tűzhányó-asszony, vöröslő szikladarab-düheiddel és ömlő láva-nyelveddel üszkös hamu-ugarrá égetnéd a gyönyör hús-erdejét, zengő agysejtjednek egész terebélyét?
