Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Vitéz György: Stabat Mater (vers)
A dolgokban egyre mélyebben rejtezik a gyönyör. Kopó, búvár, elemző, alkimista ki nem ugratja, mélyből föl nem hozza. Radványi erdőiben elcsábított egyszarvú ponrátört szarvából össziekultyult főzet többet föl nem ajzza. Lesütött szemmel eloldalognak mellőle azok is azkikmek látásra való szemünket nem fogja le a güau/kóma. Máisutt a féléiéit: a világ nem. Nincs központja neki, csak neked van, te mikrokozmosz, te allegro bar.. . csak szabad szövetség van, annak van érdeme, hangyák A azonban nem hiszik ezt. méhek Az ő nagyasszonyuk vízszintes helyzetben petézik. Eszük ágában sincs... a gerincesek közt azonban kétely eszi a barátom velejét s ezért leteszi lapját. Két itraffre két szán; húsz lépésnél már döntetlent ajánlott, de az ókori vesztőhelyig kétezer lépés; áll az anya, és „kisfiam most öt évet vett el az életemből,” (már mínuszban volt) már mítoszban van mely mint a kihúzható tengeré,szlátoső, közelebb hozza a messzit, mégis biztos távolban tartogatja. IV. A távol mégis bizonytalan, hiába koppant 'hiába hámorit; áll az anya, szívéből egymás után kihúzza a hét tőrt, s körüldobál. Nem emberszabású a megváltás, elhibázta valaki vérzett kereszt út rejtvény megfejtése késik sepulltus nemsokára (sok ára) {'de mennyi, öregem, mennyi?) 44
