Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 5. szám - Váczi Tamás: Nádasmenti csillag (Ismeretlen diák levele) (próza)
VÁCZI TAMÁS Nádasmenti csillag ISMERETLEN DIÁK LEVELE* a leint szó, mondat, a felidézett gondolat azután útjába áll a többinek, az ösz- szesnek, ami lappang, bujkál, azt is lebet mondani, hogy lebeg a bínárosban, mert az emlékezet halmazállapota hol légnemű, hol szilárd, de leginkább mégis folyékony vagy fcocsonyaszerű, áttetsző és rengő és — mégis a leírt szavakból és mondat(-ök)ból áll össze a történet, ha egyáltalán összeáll és ha egyáltalán történet, nekünk mindenesetre maradjon (inkább levél, levél, ami valaminek a hiányát igyekszik betölteni, miközben persze tudom, hogy éppen ez az, ami lehetetlen, mert amit egyszer ottfelejtettünk és elmulasztottunk, az nincs, -hiába is lehetett volna és talán kellett volna lennie; marad tehát a hiány és ez a hiány szüli a történetet, ugyanazzal az esetlenséggel, ahogyan akkor, egyre beljebb haladva az országban, napjaim valahogyan utazássá kerekedtek, helyesebben egy teljes élet-töredékké, vagy hogy rögtön gondolatban ott teremjenek azon a helyen, amelynek említése legforróbban rezdíti meg bennem az emlékezés húrjait, tehát a bakterház melletti gyepes hajlat fűos-o- mói közül előszökő szöcske -és a mellette derengő 'kamillavirág, vagy a száraz agyag -és a leniföldbe ültetett sál-ány napraforgótábla; tehát ahogy mindezek ennek az élettöredéknek apró szilánkjaivá váltak, apró szilánkokká, melyeknek -magukban véve különösebb jelentőségük nincs, ugyanúgy ha ennek a tevéinek a szavai és mondata(i) kikerekednek egyáltalán valamivé, akkor nem más történik, mint hogy az egykor megállt -és, amint mondtam, elmulasztott dolgokról rajz készül, leírás, mondat, vagyis etűd, melyben a közeledő mozdony kerékéinek -csattogása csak annyi, mint az etűd mélyszólaimában szüntelenül -dolgozó mot-o-rika; kíméletlenül -éroes, kemény, pontos, mint ahogy vonító és kicsit félelmetes volt a glissando, ami az elcsattogó mozdony kürtjével azt bőgte: ez itt a Doppler-effektus szemléltető eszköze és most, mintha valahol a zsigereimben gát szakadna át, egyszerre megjön a -kedvem, gyorsabban is kattog ujjaim alatt az írógép, mert végre -olyasmiről szólhatok, -amitől még a rekeszizmom -is, a gyomrom is és a -beleim is megmozdulnak, igen, nem másról, arról az akikor még tálán -éppen -csak -virágjába szökött lányról, aki -nálam -sokkal pontosabban tudta, mi az a Doppler-effektus, mégha akikor a b-aktenház mellett bele is pipacs-odott, hogy nem emlékszik pontosan a definícióra, miközben markában éppen úgy a töltésről felszedett forró köv-ek egyik-ét szorongatta, mint -én -és ugyanúgy szemtanúja v-ol-t az említett szöcske menekülésé- sének, a mikroszkopikus vizsgálatnak a -fű-csomök között; azóta sem tudom pontosan, hogy nem ekik-or szerettem-e meg azokat -a dombokat és völgyeket, azokat az utakat -és jegenyefasorokat, a jegenyefasorok mentén szeker-ező földműves embereket, akik vagy -románul -beszéltek vagy magyarul, de -fejükön a * Ezt a kéziratot 1986 őszén találtam, a szamossályi révnél, a vízbe dobva. A kézirat első és utolsó oldalai teljesen átáztak, olvashatatlanná váltak, így szerzőjükről, s a címzettről semmi biztosat nem mondhatok; címet is én adtam neki, mindazonáltal természetesen nem tartom magamat a kézirat szerzőjének. (V. T.) 428
